Szembe jött velem egy lány, a minap, suhant a Duna partján, biciklivel, és cselló volt nála, és könnyű kis ruha, és barna, lobogó, vállig érő haj, és csodaszép kék szemek … láttam, látott, látta, hogy látom, láttam, hogy látta, hogy látom ééés … semmi … visszafordultam a bicklin, utána néztem, és mentem tovább, „időre”, ami persze, hogy kifogás csak, nem mertem megfordulni, utána menni, megszólítani … és ez az egész életemben így volt. Continue Reading





