Hogy meg akarsz a mintáidtól szabadulni? Hajrá! Nekem mély mély nyugalmam van abban hogy a mintáimtól soha, de soha a büdös életben nem fogok tudni megszabadulni, mert azokra – más néven: vélkedések, meggyőződés, hitrendszer – az élethez szükségem van, minták nélkül élnem lehetetlen. Innentől tehát a kérdés számomra többé már nem az, hogy a mintákat hogyan győzhetem le, hanem hogy melyik az a minta amelyiket valóban követni szeretném, ami nekem a leg helyesebb, leg jobb, leg alkalmasabb. Meglehetősen egyértelmű… Te hogy vagy ezzel? És leesett már, hogy akik Téged követnek és Rád támaszkodnak – család, gyermekek, beosztottak – sem tudnak a Te mintáidon túllépni, pontosabban csakis akkor tudnak, ha Veled szakítanak? Hát az, hogy az életedben jelentkező következmények – siker, egészség, hangulatok – mind a mintáid helyességéről is szólnak? Nem jók, ha nem megy. Lehet másképp, létezik jobb minta, engedd az újat meg, helyettesítsd be, változz, hogy Változtass!

*

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”

Jn 5,17-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!