Tudsz-e kérni? Mersz-e? Vadidegen, meglepően ismeretlen, de mégis furcsán ismerős embertől… sőt: férfitól vagy nőtől, Kérj! Annyira nagyon fontos ez, hogy az ember aktuális problémájához mindig VAN, aki tudna segíteni, aki által a válság alján átesve új és tágas világ nyílhat, megérzések mutatják is, mindenkor pontosan, de MERSZ-e Tőle kérni? Sőt. Kimondani elég, mágikus szavak, nagyon egyszerű: „Ha akarod, te…”. Mindegy az állítmány, ki mered-e mondani? Ki mered-e nőnek mondani, erős férfiként, ki mered-e vezetőnek, ki mered-e más nőknek? Mind koldusok vagyunk. Végül. Mondd hát ki, szégyenre semmi ok, minél gyakrabban!
A szeretet közösség.
Így. Ettől. Mert sehogy máshogy nem indul, csakis így, hogy az embereknek, valakinek közülünk kérni, az aktuális hiányt KI mondani muszáj, hogy aztán abból tett, kapcsolat, tapasztalat, odaadás szülessék. Idővel. Vonzalom az alap, hogy a másik engem valamilyen téren kiegészítene. Ha akar. Tudom, érzem, sejtem, remélem, amit próbára KELL tenni, hogy ebből közösség, értsd: kapcsolat, tehát férfi-nő egység vagy csapat, tehát munka, értsd: boldogság és siker szülessék. Hmm. Mind család végül. Minden közösség, végül: család. Kicsi, nagy, még nagyobb. Család. Vár. HA ki mered mondani.
–
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Öröm, ha megosztod!
