Lenyűgözően sokkal kisebb a jelentősége a gondolataimnak, vágyaimnak és szándékaimnak, mint azt én magam gondolom. Ennyi csak, minden követés lényege, hogy magam a külső valóság sodrása és az akaratom nyilvánvaló konfliktusai esetén félre teszem. Elképesztően egyszerűnek hangzik, de szinte felfoghatatlanul nehéz, mert annyira soká voltam az ÉN tudatom, az ÉN szándékaim uralma alatt. Hmm. Én az előadásokból kapom ezt az élményt legnyilvánvalóbban, bármilyen vázlat vagy terv meglehetősen hamar szembekerül a szavak áradatával, amikor választanom kell, hogy most hagyom magam és repülök, vagy ragaszkodom és szűkülök. Soká volt az utóbbi a döntésem. Hogy de ÉN tudom. Aztán élményem lett az előbbiről is, egyre több, és a pillanat folyamatos katarzisa valamint az eredmény számomra akarattal el nem érhető minősége együttesen ami meggyőzött arról – a saját tapasztalás tehát – hogy számomra követni a jobb. Nekem. Magam miatt is. Hmm. Követni csak azt lehet, aki maga is követ. Írtam már erről sokat, hogy minden vezetés lényege, hogy a vezető nála nagyobbat követ, különben nem vezetés a vezetés, hanem önkény csak. Kövess engem. Igen. A Jézusi instrukció egyetlen és univerzális, mert az emberiség igazi vezetői mind Jézust követik a maguk területén és dolgában, hiteles valaki csakis Így lehet – csakis az hiteles – és így bár a szélesebb tömegek Istenből mit sem látnak, Jézusról képük zavaros, akár ellenállásban vannak, de Isten tervében működik végül mindenki, akinek az élete működik – fát gyümölcséről –, ha személyesen még nincs is kapcsolat, akkor a vezetője által, mert az ember érzi, ami igaz. Érzi és vonzódik. Gyakorlatilag magatehetetlenül, mert saját akaratán kívül. Férfiaknak főnök, Nőknek Férfi. A vezető végül. Akit másrészt támasztva követünk, kiegészítve és gazdagítva, értéket hozzá így teszünk, megérzések mentén magunk is, ami a Boldogság. Követésen kívül nincs. Hanem csakis követni Boldogság.
–
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,15-19
Öröm, ha megosztod!
