Csoda. Már megint. Csudába is! Annyira nagyon remélem reggelente, mielőtt a napi evangéliumot megnyitom, hogy ne csoda legyen. Ma ne. Hadd ne! … Miközben másrészt Értem, hogy miért fontos sokaknak. Hogy az egyház miért hangsúlyozza, de olyan nagyon nagy csapdának is érzem, ezzel egyidőben, Jézus csodáiról olvasni. Hogy másokat, hogy mentett meg. Embereket, akiknek Hite volt. Vagy akik körül másoknak Hite volt. Hogy hogy mentett meg. Embereket akik maguk, magukat megmenteni nem tudták. Értem ezt, de belül tiltakozom, mert NEM nekem szól. Sőt.
Neked SEM!!
Fontosak a legkisebbek, a remény, hogy végleg soha nincs semmi veszve, értem ezt, a leprás, a béna, a vak, a koldus, a kirekesztett, értem, fontos hozzájuk is szólni, nekik kapaszkodót adni, a nagy csodák… de valóban közéjük tartozol? Az én benyomásom, hogy az emberiség messze túlnyomó többsége NEM ebbe a kategóriába tartozik, tehát az emberek messze túlnyomó többségének NEM imádkozva semmittevés a megoldása. Ha más lehetőség már nincs. Akkor. Akkor CSODA bizonyára lehetséges, Hiszem ezt, de közben Tudom, hogy valódi változást az életünk kézbevétele sokkal gyorsabban, tehát sokkal kevesebb fájdalommal eredményez. Hagyd tehát a nagy jézusi csodákat, NE várd, hanem
Legyél TE a csoda mások életében!
Kicsi. Mindennapos csodák az élet. Amihez felelősséget KELL vállalni. Itt és Most. Magunkért, tehát egymásért, mert külön végül senki nincsen. Hmm. A csoda rossz oldalát nézi, aki várja. Adni kell! És persze, csoda nekünk is „jár”, értsd: megmenthet majd egykor, de ahhoz sokkal, de sokkal, de el sem tudod képzelni, hogy mennyivel mélyebbre kell előbb süllyedj. Hagyd hát a csodavárást! Hagyd, és CSELEKDJ! Ma. Most. A nagy csodák a magatehetetlen, a más megoldásra képtelen emberek privilégiuma, FOGALMAD SINCS mennyivel lejjebb vannak, mint Te most, NE akarj közéjük tartozni, vállalj inkább felelősséget!
NEM a csodák a Lényeg.
Hanem a tanítás, tehát a példa, tehát a cselekvés. Hogy egymás testvérei, egy nagy Család vagyunk, valóságosan, mi mindannyian, és az ennek megfelelő életvezetés A Lényeg, látni, szeretni, segíteni a testvért egymásban, a jézusi csodák az isteni együttérzés megnyilvánulásai „csak”, elakadtak és magatehetetlenek számára, hagyjuk, NE ENGEDD, hogy a figyelmedet elterelje, NE legyél hisztis gyermek, NE várd, NE követeld, hanem helyette – olyan nagyon szép, olyan nagyon egyszerű ez – tedd! A csodát. Ne várd, hanem Add!
–
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12
Öröm, ha megosztod!
