Hogy a Nő kiszolgáltatott, és hogy ráadásul ez másképp nem is lehet, mert nem Nő, nem Igazán az, aki kiszolgáltatni magát nem meri, hiszen a Tánc Lényege ez, hogy a Férfi felkér, és a Nőnek egyetlen döntése van, hogy megy vagy sem, de aztán Dőlni, Bízni, Hinni kell, ami látszólag igazságtalan, hiszen mindketten Halljuk a Zenét, Látjuk az Ügyet, de Tánc mégis csak akkor van, csak akkor lehet, ha csak az egyik vezet, ami a Férfi Dolga, és közben, mégis, a Nő Hite és Bizalma eredményezi a Csodát, ami így közös művünk, végül, a Világ körülöttünk, ahogy Férfi formálja, aki pedig a Nő munkája, Ügye és Alkotása. Az Élet igenis Tánc. Sok szó esett erről. Valamint, hogy mivel ez így van, tehát anyagi síkon sem lehet másképp, a Világban a Férfi Vet, Gondoz, és Szüretel, de semmi nem az övé, mégsem, a kétkeresős modell teljesen hibás. Mindez nyivánvaló. Kevésbé nyilvánvaló viszont, de vegyük ezt is észre, siránkozás, harcos női emancipáció, lesajnálás és pozitív diszkrimináció helyett, amik zsákutca, önbecsapás, felelősség hárítás mind, vegyük végre észre hogy
a Férfi IS kiszolgáltatott.
Ráadásul nem kevésbé. Sőt. Szubjektív akár rémisztőbben, mert míg a Nő anyagi síkon, addig Férfi lelki téren kiszolgáltatott. Totálisan. Ugyanis KELL a Nő, a Hit, a Megerősítés, a Tükör, a Tanácsok. Folyamatosan kell, és Férfi Világára, tehát az anyagi síkra és viszonyokra is visszahat, ha ebben változás áll be. Ugyanis szó szerint esik az egész Ország szét, ha a Nő abból kilép. Mert a Hit és Erő lép vele ki. Elhamarkodott válások tanulsága. A férfi azt hitte, az övé, hogy megy az majd ugyanúgy tovább, hiszen ő építette, a nő csak főzőcskézett közben. De nem. Amint a férfi is pontosan tudja, legbelül, és őszinte pillanataiban frusztrálja is, erősen, hogy sehol, de sehol nem lenne a Nő nélkül. Nem a főztje, ugyan, hanem amit a kavargatás közben mond. A Szavak. Pótolhatatlan. Minden kapcsolat Alapja ez, a Nő Erő, a Sárkány, hogy ellenséges vagy Támogat, ezen múlik, minden, sőt, az Ország mérete is, a fejek számán, az Erő Léptékén tehát, és éppen ezért, hogy bármely Ország beleremeg, ha a Nő, tehát az alapkő kilép. Akkor nincs tovább, még ha más nővel próbálja is az Űrt a Férfi betömni.
Mert az Űrt betömni nem lehet.
A Férfi funkciója Egyedi, de ugyanígy a Nő Hite is. Annak Minősége és Ereje. Nem pótolható. Más Nő másban hisz, és másképp, ami változást hoz az Országban is, elementálisat, és a szerető ráadásul gyakran semmiben sem, hisz, csak a gyümölcseit élevezi a széteső birodalomnak, ami más Bátorságából, más Hitéből, más Erejéből épült, és amit a Férfi magáénak képzel. Dekadencia. Amerre nézek. Dráma. Hogy milyen tudatlanok, sőt, arrogáns, mert kompenzáló önteltségükben vakok, sokan, a férfiak. Pontosítok. Srácok. Fiúk, igazából csak, hisztibe őszült követelőző királyfik, sokan. És nagyon Szép a Rend. A világ méltán omlik össze, ha az alapkövet az ember kidobja. Így tanulunk. Férfi a Nőt megbecsülni. Szép ez Nagyon. A kiegyenlítés. Ahogy ez megvalósul Férfi és Nő között. Gondoskodás. Anyagi és Lelki téren, aminek, igen, Szellemi az eredeménye, hogy Haladnak, mindeketten, és a Világ is általuk, de ez csak totális egymásrautaltságban, valódi kiszolgáltatottságban lehetséges. Legalábbis, amíg Ország van. Tehát, amíg Alkotni, Jobbítani AKAR az ember. Öreg Bölcsek majd már lehetünk egyedül is. : )