Hogy melyik van előbb, Nő vagy az Ország, évek óta töprengek ezen. És megvan. Képtelen vagyok Hinni magamban. Tehát a Nő van előbb. Az ő Hitével arányban vagyok bármire képes, nélküle bukdácsolok, talán elindulnak, de félbemaradnak, makettek csak a projektek, majdnem, de nem egészen, szinte minden körülöttem. Érdekes ez. Hogy a Férfi juthat Bölcsességre magában. A sűrű sötét erdő adománya, a tévelygésé, a megadásé, kapcsolólhat a Renddel, láthatja az Igazságot, ami Van, egyre Tisztábban, Csatornázhatja is, de Megvalósítani, Jól megvalósítani, a mekett léptéken túllépni, Igazit építeni a Nő nélkül képtelen. Hmm. A Bölcsesség arcai. Az Irány, a Rend bölcsessége a Férfinál, Van, a Teremtő, a Legyen, az Időszerű holnap türelmetlen Bölcsessége, Zeusz, de a Hogyan, a Jót hogyan Jól, az Itt és Most Hogyan, tehát az Anyag, az Élet, az Önfenntartás nyugodt, itt és most harmónikus Tudása a Nőnél, Héra. Csudába is. Basszus. Nőt kell válasszak, különben évek telhetnek még a Bölcsesség kiherélt tétlenségében. Fenébe is.
Nő a Válasz.
Aki főállásban Hisz, bennem, és én bármire képes vagyok. Fene egy meg. Nem lehet bárki, sem sokak, az olvasók, a munkatársak, az alkalmi kapcsolódások hitéből továbblépni lehetetlen. Nem tudok. Mert torz viszonyokat, hullámzó állapotokat, állandó belső kitettséget, rendezetlenséget, nyugtalanságot eredményez, mint egy televízió, aki hol ide, hol oda dugja be magát, folyamatos, nyugodt, sokaknak értékes adás, valódi építkezés így lehetetlen. Hanem egy Kapcsolat, egy Nő, akinek az Ügye és Helye ez. Szép, tehát Vonz, tehát Akarom és Okos, tehát Ért, tehát Hisz bennem. Ennyi. Nő, aki Lát. Csak így van továbblépés. A Nő Hitével, tehát erejével arányban, igen, az egész világon Igazítok akár, szó szerint, valódi világjobbításra képes a Férfi az alapján, amit a terepasztalon, mekettként kitapasztalt. Hmm. Bölcsesség. A Férfi Bölcsessége és a Nő Hite arányban kell álljon.
Basszusz, basszus, basszus.
Valóban mindennél fontosabb a párválasztás, igaza az ősi rendszereknek. Mert a Férfi NEM tud hinni magában. Az arrogáns kis királyfi még igen, aki apuka fele országát megkapta, vagy véletlen aranybányára bukkant, mint én is annakidéjen. Az még tud, magában hinni, mert az önimádat alapján áll, ahogy én is annakidején. Sikeres voltam, mert fel sem merült bennem a kudarc. Hiszen tökéletes vagyok, nekem jár. De ez nem Férfi. Volt. Hanem csak öntörvényű egoista pöcs, aki voltam, és aki bele is buktam, szükségszerűen és irgalmatlanul. Férfi ezzel szemben, akinek Ügye van. Aki Jobbít, bármilyen pici dologban is, de Jobbít a világon, Nagyobb Jót szolgál. A királyfi még nem ez, nem érti, magának akar, bizonyít, apja ellen feszül, kompenzál, frusztrált, ami által tapasztalja magát, igen, értékes korszak, de még nem az Országépítés. Ahhoz túl kell lépjen, önmagán, az önös céljain, hogy Ország legyen, amihez legtöbbünknek be KELL csapódni. Csőd, baleset, rák. Mindegy. Feszít a világ, okkal feszít, kívülről feszít, rájössz-e, hogy belül a megoldás, hogy Nagyobb a Dolgod. Szó szerint. EZ a Férfi útja, a Nagyobb, ami a mélypont, a totáis kilátástalanság ajándéka. Az Irány, ami az Ügy.
Csakhogy a becsapódás a Hitet tépázza meg.
Hogy képes vagyok-e rá. Megvan az Ügy, érzem, a Helyemet is egyre jobban, de meg tudom-e valósítani. Mert a bukás Fájt. Ritka a férfi, akit a bukás ne kondícionálna óvatosságra, hiszen megütöttem magam, keményen, a korábbi arroganica kétségtelensége ugyanúgy többé nem jön vissza. Félek. Én. Itt és Most. Ami a Lényeg. Az Ajándék. Mert ettől tudok immár kapcsolódásban működni, becsapódás után már csakis így tudok, ezért fogadom be az Ügyet, mert már nem képzelem, hogy én tudok mindent, és ugyanekkor nyílik a Nőkkel való valódi kapcsolódás lehetősége is meg. Mert szükségem van rá. Most először van szükségem rá, amíg magam Istennek gondoltam, addig nem volt. Addig csak birtoktárgy, rabszolga, díszlet volt a nő. Mármint a hisztis királylány, nekem, a hisztis trónörökösnek. De belebuktam az arroganciába, és a Hitem, a kételkedésnélküliségem soha többé nem tud, egyenlőre nem tud visszaállni. A Nő nélkül nem. Kell a Nő. Most először kell, és most először tudom értékelni Őt, mert most először tapasztalom az értékét annak, amit Tőle kapok. A Tanácsokat és a Hitet. Hmm. Önerőből az erdőből épp, hogy kijövök, egyenes tartással, tiszta tekintettel, igen, így érkezem a Nő elé, az Udvarba, de a Próbákat már teljesen kizárt, hogy egyedül, a Nő itt és most Tanácsai és a Hite Ereje nélkül kiálljam. KELL a Nő. A Hit, a Segítség. Immár Országot, tehát a néhai aranybányánál nagyságrendekkel komolyabbat és nagyobbat és értékesebbet építünk, de a Dolgát a Férfi csak Nő segítségével tudja elvégezni.
A Nő, aki az Irány.
Érdekes ez basszus, hogy a kettő Egy. Nehéz felfogni, és mégis. EGY érme két oldala a Társ és az Ügy, mert az Ügy abszolút meghatározza a Nőt is. Mert a Nő Ügyben álló Férfit választ, tehát a Férfi Ügy nélkül nem is értelmezhető. Csudába is. A Férfi mivoltom Lényege az Ügy, a Helyem az Ügyben. Ettől Férfi a Férfi. Sok szó esett erről, hogy a Nő sosem csak vonzó hímet választ. A hisztis királylány még igen, de a Nő már Ügyben álló Férfit. Látja bennem. Ügyben a Helyén álló, abban növekvő Férfit. Ami Szintén Egy. Férfi és az Ügy, a Nő számára, amint a Nő és az Ügy a Férfinek. Jó ezt tudni. Hogy tehát VAN a vilagban Nő, aki számára a Férfi, tehát az Eszköz az Ügyben, tehát A Férfi, A Társ az, akivé én növekszem. Van. Nő. Az Ügyhöz és Hozzám méretezett Hittel. Van. És felé tartok, amikor az Ügyön dolgozom, csiszolom, értelmezem azt, az Ügyet, ami által Haladok tehát, az Ügy kibontásában haladok, aminek a híre hetedhét országon át ért el. Engem. Ügyként jelent meg nekem, a sötét erdő mélyén, a legsötétebb nap legsötétebb pillanatában A fénysugár, Ügyként értelmeztem, pedig Irány, és Nő. Ugyanaz a három. Basszus. A mesékben Szépségnek hívják, Világszép Királykisasszony, ami egylényegű az Üggyel, és Vár. Engem Vár. Hogy oda megérkezzem. Amihez ki kell bontsam. Az Ügyet, a Szépséget. A sötétségben még távoli fényforrás volt, közeledve hegynek látszik, még közelebbről Vár és királyi Udvar, megérkezve Nő, aki a Társ. Aki egyáltalán nem jöhet elém. Egyetlen lépést. Sem. Jöhet. Elém. Basszus.
NEKEM kell kibontani.
MEGÉRTENI, hogy mi is az Ügy, a Funkcióm benne, a Dolgom, és AMINT megvan, egyben a Társat is kibontottam. Belső folyamat, ez az egész, csudába is, és a külső munka, az Ország már a Közös eredmény, egyedül ezért nem megy. Dejó. Csakis rajtam múlik. Stabilitás és kitartás. Folyamatos Munka. Az Irányban stabilan haladni, nap nap után, lépésről lépésre, dolgozni, Tenni, tapasztalásban, csinálásban, Kibontásban Lenni. Az Ügyet tapasztalva, kísérletezve, Haladva értem meg. És nem baj, hogy terepasztalon játszom, Léptéket Vált, azonnal Vált léptéket, amint megvan, amint összerakom, amint valóban Jó, és a Hit, tehát a Nő, a Társ is akkor, ugyanakkor érkezik majd. Deszép. Az Irányban Haladni, Belül, a Modell kibontása a Dolgom, és a Nő, a Társ témáján SOHA nem aggódni. Csakis így érkezhetek az Udvarba be. Basszus, basszus, basszus. Amíg a Férfi útközben kocsmákban keresgél, amíg düledező viskókba fehér lovagnak álcázva kéjeleg, míg elvenni vagy vásárolni próbálja, amiből Igazit nem lehet, az önsajnálat önkényeztető mocskában míg hempereg addig bizonyosan nem érkezhet meg. Mármint fontos és értekes a tapasztalás, szabad, sőt, át kell menni mindezeken, KELL, mindenen, ami Vágy, de önmagukba visszatérő körök, amiknek a Lényege végül csak ennyi. Megtapasztalni, hogy így nem lehet. Kívül nem megtalálható. Hanem csakis Belül, mert
az Ügy, az Irány és a Társ Egy.
Irányra tartani tehát és abban Kitartani. Stabil Erőfeszítés, vezet Stabil Társhoz, aminek Stabil Ország az eredménye. Egy Irány, Egy Ügy, Egy Társ. Eredmény. Mégsem a Nő van tehát előbb, egészen elképesztő ez. Az önfelvállalás, az írás, ahogy ide most eljutottam. Ajánlom. Amikor leültem még annak örültem, hogy végre megértettem, hogy a Nő Hite az első, hogy nélküle nem megy, hogy itt akadok. Pedig nem. Hanem mindez Egy, amin dolgozni Hatalmamban Áll, sőt, amin csakis magamban dolgozhatok, Lépésről lépésre, ahogy kibontom úgy tisztul körülöttem is, a Kép, a Világ, a Rend, és ezért akad, csakis miattam akad ma még sok minden, amiknek azonban nem kívül, hanem csakis belül Van megoldása. Az Ügy Tisztázása a Feladat. Tapasztalva. Szövetségesekkel. Játékosan. Belső Lépések. Stabilitás csakis ezek által lehetséges, mert így, az Ügy Tisztázása által válok Láthatóvá, Én, Aki Vagyok, akit a Funkcióm határoz meg, így érkezem tehát végül a Valóságos, a Kívül Megnyilvánuló Udvarba, az engem váró Királylányhoz el, és ezután építünk Országot.
Öröm, ha megosztod!
