Csodák… soká kérdés az ember életében, hogy vannak-e csodák, míg aztán előbb lát egyet, és aztán maga is csodákat tesz.
Megrökönyítő élményem, hogy (1) csoda az életem, hogy (2) csodák történnek az életemben, és hogy (3) csodák történnek általam az életben.
Régóta zajlik ez már, emberek régebb óta tudnak akár évtizedes problémákat egyik napról a másikra megoldani az által, hogy megértik, ami velük történik, de egy friss élmény kellett, hogy észrevegyem, hogy ezek valóságos csodák.
Humania hozta ezt el. Egy csoda hurrikán örvényének a közepén érzem magam, tökéletes csendben és nyugalomban. Humania a csoda, ahogy ez születik (Hármasságról külön írok), és amit embereknek már most ad, pedig ez halvány előképe csak annak, amit a most készülő egészen új változat tud majd.
Megdöbbentő ebben a könnyedség, ami a részvételemet jellemzi. Sőt. Hogy nincs is részvételem igazából – nem úgy élem meg, hogy lenne. Hanem én csak vagyok. És kész. Ennyi a dolgom most. Lenni. A csoda magától történik. (Persze, hogy nem, hiszen sokan részt vesztek benne, de az én szempontomból: mégis.)
Félre ne érts: nem azt mondom, hogy könnyű. Ellenkezőleg. Lenni nehéz. Nem akarni, nem beleszólni, nem ötletelni, nem irányítani, nem motiválni, nem kezdeményezni… csak Lenni. A Lenni állapot lényege – jelen megélésem szerint – a világra vonatkozó szándéknélküliség.
Nincsen a világra vonatkozó szándékom, sem akaratom. Egyáltalán. Hanem csak vagyok, benne. A mondat másik fele, hogy: “és így tud bennem Lenni, aki Van”.
A csoda lényege, hogy nem foglalkozom vele. Egyáltalán. Hanem én – újabb döbbenetes mondat… én az igazsággal foglalkozom csak, és a csoda magától történik.
Az igazsággal kapcsolódom, az igazságot képviselem. És kész. Ennyi A Dolgom.
Nem hívlak, hogy próbáld. Mert velem sem úgy lett, hogy hívtak. Hanem, ahogy a ma reggeli merengésben elhangzott: maradjatok a városban! Aminek lényege a közösség. Aki helyes közösséghez kapcsolódik az által csodák történnek. Majd. Amikor időszerű. És bár ezt lehet siettetni, de az még csiszolódás csak.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!
