Tudod? Irigyellek. Évtizedeken át vágytam tudni, rengeteg munkát fektettem bele, és soha nem sikerült… Soha nem sikerült eléggé ahhoz, hogy meglepetések ne érjenek, hogy végül találgatásnak ne érezzem minden tudásomat. Azóta békülök ezzel. Körülbelül egy évtizede. Hogy nem tudom. Sőt. Hogy nem is kell tudjam, hogy nagyobb, semmint tudhatnám, hogy rendben van, rendben vagyok, hogy nem tudom, mert nem tudhatom. Ide érkeztem. Tudom, hogy nem tudom, tehát nem maradt más lehetőségem, mint figyelni. Amiben a lenyűgöző, hogy ha figyelek, értem. Tehát továbbra sem tudom. Hanem értem. Itt és most. Azzal arányban, amennyire figyelni képes vagyok. Értem, mert érzem. Ráérzek. Amiben a csoda, hogy lehet így élni. Sőt lazábban, könnyebben, hogy a külsőt engedem be ahelyett, hogy a belsőt próbálnám kívül érvényesíteni.
„Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.”
Így van. Szó szerint, pontosan van így… mégpedig az élet MINDEN területen, tehát gondolatokkal is. Nem tudhat az, aki a saját gondolataiból indul ki, soha nem lehet bizonyos, míg ezzel szemben a bölcsesség közvetlenül elérhető, ha csak figyelni hajlandó vagyok a gondolkodás helyet. Hmm. Hogy a gondolkodás tehát bűn azért talán túlzás kijelenteni. Inkább emberi csak. Eleinte nem ismerünk mást, mint magunkat, tehát muszáj magunkból kiinduljunk, az önközpontúság – a „bűnös”, mert önző létmód – olyan „hiba”, amibe mind beleesünk, mert fejlődési korszak csak. Ami nem válik be. Szükségszerűség, amire eleinte mind támaszkodni próbálunk, mankó, mielőtt valóban járni megtanulnánk. Rendben van, ha tudni AKARSZ, érteni, bizonyítani, bizonyítva látni, nincsen benne rossz, de van, lehetséges tovább – elengedheted a görcsöt, meghaladhatod az arroganciát. Figyelj! Figyelj és kövesd a megérzéseidet, bármit is súgnak, JÓ lesz. NE gondolkodj, hanem FIGYELJ!
*
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23
Öröm, ha megosztod!
