Hősök vasárnapja van… és talán régi adósság, hogy megválaszoljuk kérdést, hogy ki is a hős? Mondhatnánk, hogy bátor, vagy hogy nagyszerű cél szolgálatában bátor, de én még tovább megyek: helyes cél szolgálatában helyesen bátor.
Hős az, aki az életét nem egyszerűen csak kockáztatja, de felteszi a számára ma érthető leghelyesebb cél leghelyesebb szolgálatára, amire ma képes.
Szerintem-számomra. Hozzá kell mindig tenni…
Akkor. Tehát. Mi is ez a Cél – mert hát ha a Cél függvénye is a hős, akkor ez mégis csak fontosnak tűnik. Parzifalt olvasok épp, Wolfram von Eschenbach művét, a 12. századból. Már ott erről van szó. (Köszönöm, Bejci!) Régebb óta benyomásom, hogy soha semmikor nem volt semmi másról szó, hanem mindig is csakis erről az egy dologról van szó, hogy mi a leghelyesebb Cél, ami ma számomra érthető, és mi a leghelyesebb Mód, ahogy ma ezt én szolgálni tudom. Jót, és jól…
Mindkettőben el lehet bukni.
Komédia, amikor az ember abban bukik, hogy mit vél jónak (az éretlen emberek mindennapos történetei), és dráma, amikor abban, hogy a jó célt hogyan helyes szolgálnia (az érett/nagy emberek katasztrófája). A Fehér Nyúl podcastban beszéltem erről mostanában sokat. Hazai közélet kapcsány. Magyar vs. Orbán.
Node… másokról beszélni könnyű, a kérdés nem ez, hanem, hogy kiben Bízunk, és mit Teszünk mi magunk, a személyes életünkben… Másképp: kit Követünk (mindenki követ), és mit Cseleszünk (a nemcselekvés is tevés).
Kilenc (!) éve gondolom, hogy az én (következő) nagy feladatom, hogy a Humania rendszert megépítsük, ahol emberek a tökéletlenségeikkel segítik egymást és… elindult pünkösd vasárnap. Nagyon büszke voltam magamra. Hogy no akkor ez megvan, és akkor most megyünk világhódító útra, mert ez legalább akkora hiány, és legalább akkora szolgálat az emberiség számára, mint az Airbnb volt… Hiszen ott “csak” a kihasználatlan vendégszobákat hozták piacra, míg mi a Humania által az emberek megélt élettapasztalatait tesszük hozzáférhetővé, amivel az emberi kapcsolódást hozzuk vissza, hogy idegenek könnyen megkereshessék egymást.
Matrixban van a mondat, hogy az ember nem lát túl azon, amit nem ért. Sose éreztem pontosnak. Az én élményem, hogy
Az ember azon nem lát túl, amit nem tapasztalt.
Célnak véltem Humania megépítését, kilenc éven át, és most, miután elindult, a héten csodálkoztam rá, hogy nem. Ez sem Cél. Messze nem leghelyesebb. Hanem eszköz csak. A kapcsolódás eszköze. A Cél nem egy informatikai rendszer, hanem az emberek testvérisége, és minden más, az informatika rendszer mércéje is e (szerintem) legnagyobb (szerintem) helyes Cél, hogy ebben helyesen segíti-e.
Szerinted?
Nézd kérlek meg, és mondd el, hogy Szerinted hogyan lehetne helyesebb!!
›› humania.io
› ITT jelezz vissza
🙏
(Nem dícséretet, hanem kritikát remélek… meglátásokat, ötleteket, hogy hogyan javíthatunk rajta, hogy hogyan lehet még jobb, még érthetőbb, még hasznosabb Szerinted, A Cél érdekében, hogy idegen emberek egymással kapcsolódjanak.)
Visszatérve…
Arra csodálkoztam rá, hogy a Lényeg nem Humania, hanem hogy mire használom – milyen felületet adok, milyen csoportokat hirdetek. Meglepetten vettem a héten észre, hogy napról napra érkeznek ötletek, újabb és újabb dolgokat teszek ki.
Örömmel hirdetem tehát, hogy
1. itt az első Fehér Nyúl találkozó
Azok számára, akik a podcast témái-közélet iránt érdeklődtök.
2. indul az Együgyű Találkozó
Azok számára, akik a Céltudatos nagy korszakban jártok.
3. Beszélgetés Istenről havonta
Azok számára, akiknek nincsen hol beszélni róla.
4. Vezetők (korszakos) Klubja
Azok számára, akik vezetőként egyedül érzitek magatokat.
Várlak.
Időpontok az oldalamon:
› humania.me/istvan
Továbbá…
A kétheti férfi klub is kapott régi-új alkalmat: a csütörtök este 6 érkezik a keddi találkozó mellé.
Mindezek egy helyen: itt.
Öröm, ha megszólít – jelentkezz, ha igen!
Remélem, találkozunk.
Jó munkát,
István
Öröm, ha megosztod!
