A szerelem önzés. Volt már erről szó. Mert akarom. Mert rólam, az én álmaimról és reményeimről, tehát elvárásaimról szól. Az ÉN vágyaimról, az ÉN boldogságomról. Fontos ezt látni. Hogy a szerelem szélsőség, mint a gyűlölet, és függést okoz, mint az alkohol, vagy a dohányzás, mert az érzelmi szélsőség iránti igény jóllakatásához egyre erősebb ingernek kellenek. Tudom, mert csináltam. Soká. Az ifjúkori elfojtás után robbanó Forradalom lángja perzselt, engem és körülöttem, és haltam sokszorosan bele, és voltam vad és erőszakos, és érzékeny, és önpusztító, a pokol elképesztő bugyraiba vitt a szerelem le. Ami így volt jó. Sőt. Fontos tapasztalás. Hogy csak előre van út. Emelkedés csakis a mélypont után. Van. Bele kell halni. Ami a mélypont. Ahol belehalok, ahol már nem bírom tovább. Abszolút szubjetív, mindenkinek. Jó ezt látni, jó volt tapasztalni.

Mert hosszan hittem, hogy megúszhatom.

Gondoltam, ha nem lépek bele. Látom, vonz, de nem lépek bele, akkor megúszom… csakhogy valóban így van-e? Képes vagyok-e rá egyáltalán? Lehetséges-e? Tudok-e úgy élni, magam megtagadva, és ha esetleg tudok is, a rend-szer, a mindenség engedi-e? „Megúszható”-e, valóban a tapasztalás, vagy leckék, baleset, rák formájában tér az önfejűség hozzám mindenképp vissza?

Tapasztalnom kell, ami erősen vonz.

Erre jutottam. Hogy muszáj. Magam miatt muszáj. Tapasztalnom kell, ami erősebben vonz semmint, hogy szúnyogcsípésként elmúljon, ha nem vakarom meg. Megfigyeltem ezt. Hogy van, ami elmúlik, ha nem reagálok rá, sok ilyen van, múló hangulatok, és másrészt olyan is van, néhány, ami elementális erő, jelen, bennem, Vágyom és Vonz és Rettegem, éveken át, miközben a tagadás által csak nő a belső nyomás, míg végül szükségszerűen söpör, robbant, tör minden gáton át. Tapasztalnom kell. Félelmek FELÉ a legjobb irány. Csak így tudhatom meg, hogy mi az. Hogy NEM vagyok tőle boldog – vagy épp IGEN. Csakis tapasztalva derül ki. Muszáj. Magam miatt muszáj, mert csakis a mélypont a feloldozás. Magam miatt muszáj, mert csakis a mélypont a megoldás. A tapasztalat ajándéka a mélypont, ami után mélyre húzott gumilabdáként a vízből is kirepülök, tehát az egész téma, a kihívás megszűnik, valóságos a szintugrás lehetősége, mindenkinek, amihez, azonban, előbb: le kell menjek. Oda.

 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!