Hogy hol töltődöm, kérdezte valaki a minap, és számomra is meglepő válasz jött. Sehol. Sehol nem töltődöm, hanem hasznosulok. Ez az élményem. Hogy a hasznosulás során energiát veszek fel, ami azonban áthalad rajtam, tovább, Adom, amitől az én közérzetem és energiaszintem is javul. Ellentétben azzal, amikor Akarok. Amikor Akarok, akkor merülök. Akkor tehát töltődnöm kell, amikor magamat külön értelmezve a saját erőmőből próbálok dolgokat, ráció vagy vágy alapon, tehát Ego projektként működtetni. Akkor lemerülök. Amikor a megérzéseimre hallgatok és a dolgomat teszem, akkor nem. Akkor sosem. Akkor benne állok a rendben, áramlik át rajtam az Erő és az nekem és magam körül is jó. Nem töltődöm, nem raktározom, nincs rá szükség és nincs is hova. Hasznosulok. Engedem. Estére jólesően elfáradok, leállítom tehát fúrófejet, kihúzom magam a konnektorból, és pihenek. Aztán Új Nap, és folytatódik, ugyanez. Hmm. A töltődés iránti igény tehát, annak a jele, ha nem jól csinálom. Ha erőltetem, erőlködöm, akarok, akkor izzadok bele, akkor lemerülök, sőt, szó szerint kopom. Ha csak játékosan teszem, akkor alig. És másrészt a másik véglet, tehát a tétlenség is pusztít, mert akkor meg erőtlen vagyok, mert nem áramlik rajtam át semmi, mert a Helyemre nem álltam be, nem vagyok Csinálásban, tehát nem csatlakozom forráshoz, tehát nem hasznosulok. Ez az élményem. Hogy ha jól használom magam, ha tehát adásban, csinálásban vagyok, tehetségem szerint, attól gyarapszom, testi, lelki, szellemi értelemben egyaránt, és intő jel, tehát túlműködtem vagy passzivitásba zárkóztam, ha töltődésre van szükségem, mint az elmúlt napokban például. De Szép ez. Út, Igazság és Élet. Valóságosan tehát. Ha Vagyok, Én, akkor az Utat mutat, Igazsághoz vezet, és Éltet.
Öröm, ha megosztod!
