Júdás napja van. Is. Júdás tette és Péter túlzása Napja. Csodaszép, ahogy Szabad. Túlozni is szabad, és megtagadni is szabad, sőt, elárulni, IS, szabad. Csodaszép ez. Hogy Szabad. Sőt, hogy szükségszerű, sőt, Jó. Mert a vétek csak az ítélkező számára az, de a Szeretet nem ítél, a Szeretet számára tehát vétek sincs, hanem ellenkezőleg, csakis beteljesítés. Van. Ünnep. Ön, tehát, sorsbeteljesítés, egyfajta beavatás tehát, a “bűn”, a “bukás”, a “vétség”, amin át másképp nem mehetek, ami a bennem feszülő tendenciák okán szükségszerűen bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mit gondolok róla. Törj hát! Törjünk együtt, Húsvét és a nagyhét a Törés ideje, Szabad, sőt, muszáj. Törni KELL. Ilyenkor. Megengedni azt. Ami, nem, nem vallásos üzenet, hanem az évkör Rendje. Tavasz. Kos. Túláradó, mert soká visszafojtott erő, lendül, túllendül, tör és törik. Muszáj. Amint a szél a frissen lombba áradó fák gyenge ágait töri, sőt, TÖRI ilyenkor, úgy kell a mi lelkünk részeiből is törni, úgy töretik belőlünk is. Szép ez és jó. Engedd. Megmetszetünk. Így erősödik a Fa, az Én, a Vagyok, így leszünk idén is szebbek, nagyobbak, erősebbek, sőt Legerősebbek pontosan, ahol Törünk előbb, az első tavaszi nagy viharban. Idén is. Én is.
Öröm, ha megosztod!
