Mester Van. De belül, mindenkinek. Az Egyetlen, az Igazi, az Én. Kívül keresni szabad, persze, és követni is egyik vagy másik tant, bármeddig, de fontos érteni, hogy ezek csak felkészítenek, mind, mint a Napra mutató kéz, egyik sem tökéletes, mert nem lehet az, és végképp nem vihet el a Célba, egyik sem, mert bár Nagy Tanítók hagyományaira épülnek, de a Nagy Tanító Útja a Nagy Tanító Útja, soha nem lehet az enyém, engem nem vezethet ugyanoda, hanem a rendeltetéséhez csakis saját úton, az ugrást kockáztatva juthat mindenki el. El kell tehát hagyni, tovább kell tehát lépni, végül, bármit is követünk. Mert a saját, az Egy Igazság a lényem középpontjából szól, folyamatosan. A saját Utat súgja. Az Egy, az Igaz, a Mester. Belül Van. Mindenkiben. Van. Vagyok. Én. … fontos ez … és olyan nagyon szép, hogy az Aragon folyó melletti kis romváros egyetlen ép épületének a teraszán reggelizve a szomszéd asztalnál ülő spanyol hölggyel beszélgettünk épp erről, mert Sziddhartát olvas, Herman Hesse könyve, egyik nagy kedvencem, abszolút kötelező, ha még nem ismered. [Ruesta, 386 km]
Öröm, ha megosztod!
