Próbálhatok, igen, visszalépni, de lehetetlen, bármennyire is vágyom … amit elhagytam, oda soha többé nem léphetek vissza … amint az anyaméhbe sem … a Lépések adottak, és egymás után következnek, Kor-szakok, amiket ráadásul le KELL zárni, továbblépés előtt, aminek egyetlen egy módja van: a Szembesülés, azzal, ami Van … mármint, ami volt, hiszen már nincs … megdöbbentő de úgy van, hogy amint megértem, hogy mi volt, már nincs … máris nincs … amint megértem, ez által, automatikusan és AZONNAL Lépek tovább, szó szerint meghalok a réginek … csodás ez … hogy Jelen Időben, csakis az Ismeretlenben tartózkodhatom, tehát amit értek, azt elhagytam – de amiben Én Vagyok, azt SOHA nem érthetem … Csodás ez … : ) … hogy bár mások, utánam jövők életében Érthetem, sőt Láthatom, és Támasz is lehetek, valódi segítség, de Én már nem működhetek aszerint … és persze, hogy ér visszakívánkozni, aszerint próbálni élni, amit épp megértettem, de a Tény, hogy amit, amint megértettem, el is hagytam, tehát teljesen felesleges ezen erőlködni, mert az Új, a Következő Pálya fogalmilag ismeretlen, és a továbblépés módja nem az, ha alkalmazni próbálom, amit épp megértettem, hanem épp, ha TELJESEN felhagyok azzal, amit érteni vélek … vicces ez … egyáltalán NEM csinálni, ami már menne, EZ a Kulcs, helyette az Újnak megadni magam, abba beledőlni, az ismeretlenbe.
Vissza NINCS Út.
Tehát …a Vezető felnézhet a Királyra, és a Király támaszkodhat a Papra, de amikor Királlyá leszel többé nincs Urad, aki irányítana, élő ember nincs, Királyod többé, mert magad lettél azzá, sőt, mások számára is, és amikor Pappá leszel, akkor többé már senki nem ért, úgy többé nem, mint a Királynő egykor, vagy ahogy a Pap, mikor még Király voltál, úgy már nem, mert MAGAD lettél azzá, sőt, mások számára is, és EZÉRT mondod tehát, az Egész Világnak immár, mert mondanod KELL, mert alapvető emberi igényed, mert át KELL engedni, mert így csiszolódsz, tovább, és már nincs melletted a Társ, ami egy Király esetében hiány és gyengeség lett volna, de a Pap esetében szükségszerűség, hogy nincs, hiszen, ha lenne, akkor vele beszélgetnél, és nem mondanád, ezért, hogy a Pap csak alkalmanként, pillanatokra támaszkodik, Papokra és Papnőkre, tehát már nincs állandó, emberi mankó a kezeügyében, ami Királyként még volt, a Mágust pedig NEM Látja … és aztán a Papságot is elhagyod … egyszerre nem látod többé értelmét, visszahúzódsz, fizetőfalat állítasz fel a blogodon, és emeled az árat, miközben magad sem érted, hiszen nemrég még minél többekhez akartál szólni, de már nem, most nem, hanem JétékTereket építesz, újra, de egészen másképp, mint amikor Király voltál, mert most másokat látsz Királyként, és Papként, benne, de már csak a Teret adod, sőt, katalizálod, inkább csak, a Királyé, nem a Tied, közvetlenül bele alig alvatkozol, tudod, hogy nem dolgod, csak labdákat dobálsz, és mosolyogsz … a bajuszod alatt … egészen lenyűgöző ez, a folyamat, a változás, ahogy az is, hogy mennyire valóságosan úgy van, hogy minden korszak zárása az, hogy
Meg KELL halni.
Vezetőként is, aztán Királyként is, aztán Papként is, és Mágusként is, végül Bolondként … is … hogy Tér Legyen … mert, aki rám támaszkodik csak így léphet tovább, hogy ELTÖRIK a mankó, és nincsen többé, neki, és így lehet ő maga mankóvá, a következő körnek … EZ a Rend, a félreállás történik … EZÉRT történik … hogy Tér Legyen, az utánam jövőknek … és nem én döntök úgy … hanem válság érkezik, abba, ami tegnap még jó volt, és stagnálás, és feszülés, és csapások, és félelem, és sürgető érzet a változátatásra, és akkor MEG KELL HALNI a réginek, bármilyen jó is volt egykor … sőt … meg kell ölni … a fiúk VALÓSÁGOSAN meg kell öljék az apáikat, a végső erőpróba, másképp nem haladhatják meg őket … Lásd az állatvilágban, Lásd a Jézus életútja … és az Ember érezheti ezt, pontosan, a Mester, és tudja, és mondja, és felkészít, hogy ne érjen meglepetésként, de másrészt mégis lehetetlen felkészülni … ráadásul magamat nem ölhetem meg … hanem a Fiaim KELL kételkedjenek, eláruljanak, leöljenek, megtagadjanak … az Érett Fériak, tehát nem János, a szeretett, egyedül János marad Hű, áll a kereszt alatt, János és az asszonyok, mert János még gyermek … Jézus halála az Érett Férfiak “Forradalamának”, pontosabban tehetetlenségének eredménye volt … Tamás, Júdás, Pilátus, Péter … nem lehetett másképp, CSAKIS így Áradhatott az Igazság ki, és Tovább, koncentrikus körökben … csakis így, léphettek ki a Mester árnyékából, mert ideje volt … csakis ettől álltak bele az Ügybe.
Meg KELL ölni az Apáinkat.
Lelki-szellemi értelemben. Csak az Léphet tovább, aki megöli. Az Apját, a Mestert, akit szeretett, akire felnézett, akitől MINDENT tanult, csakis az Férfi … megölni … és nem, nem méreggel, nem távolról, hanem szemtől szembe, határozottan, mert időszerű … mert Ő is csak így léphet tovább … hogy elárultatik, megkínzatik, megöletik … CSAK így szabadulhat fel, hogy ezen átmegy, mert bár nem látod, de Ő is kötődik … és ÚJ életre csakis így támadhat … basszus … a szakrális Ölés Szentsége ez … a régi varázslók, és törzsfők, és vezérek leölésének abszolút, ésszel alig felfogható végtelen nagy Szentsége … EZ … a Rend … minden Férfi sorsa, hogy leöletik, végül, mielőtt elszakad … csudába … EZÉRT vagyok képtelen elengedni, magamtól nem megy, pedig a Helyzett feszít … nagyon, de mégsem megy magamtól … mások KELL leöljenek, a következő generáció, ebben feszülök, a Királyságomat elengedni CSAKIS így tudom, ha elfognak, meghurcolnak, leölnek, Palotaforradalom, hogy a Tanítói funkciómat teljesen betölthessem, és aztán Tovább, ebből is, hamarosan, az Utánam jövők jelzik … és EZÉRT érzem a feszülést, ezért nem tudom egyedül megoldani, bárhogy kínoz, mert legfeljebb megadni tudom magam neki, mint Jézus a Gecsamane kertben, és utolsó vacsorát tartani, és küldeni Júdást, és megnyugtatni, hogy Tegye, nyugodtan, amit érez, mert Dolga, mert EZ a Rend, még ha nem is érti is senki, hogy …
Kész vagyok meghalni.
… és velem a Forma is, ami az állapotaimat követte, szükségszerűen, vesznie KELL, idővel, minden formának vesznie KELL, mert a forma csak a taníványok igyekezete, hogy fenntartsák azt, a Mester tanait, aki pedig azért Lépett tovább, hogy NEKIK Teret adjon … de ezt az Utód ritkán érti … ezért a forma, őrzi, a Tisztelet, tehát az el-nem-szakadás jele, téves igyekezet … mert a Forma kövül, idővel egyre jobban, majd teljesen … miután a Mester meghalt, továbblépett … vallás, vállalat, alapítvány, mindegy … csak forma, valós élete a Mester által van, halála után csak kövület, és persze, hogy fenntartható, minél nagyobb az eszme, az Igazság, annál tovább él a Rendszer, annál nehezebb belátni, hogy csak Tó, hogy van kivezető nyílása IS, hogy TOVÁBB KELL LÉPNI, a Tenger felé … és ugyanezért esik is szét … a víz visszatér az Óceánba, végül, MINDEN víz, szükségszerűen, tehát a tavakból tovább, a rendszerek funkciója ez, tart, majd tovább, míg végül a meder is kiszárad, időven, mert MINDEN rendszer szétesik, az Alapító után, száz vagy ezer évvel, Ford, Apple, vagy Katolikus vallás, teljesen mindegy … az eredeti vízió ereje lendíti, és az utódok fanatikus kitartása viszi, ami persze csak öntudatlanság, tiszteletnek félreértett önbizalomhiány, Szerepbe kövülés, rejtőzködés, de aztán egyszer mindnek vége … mert tovább KELL lépni a Mester halála után, Királlyá, Pappá, Mesterré válni … TOVÁBB! …
A megértés mindig időleges.
… tágul, bővül, mélyül, folyamatosan, differenciálódik … és közben szétesik amiről azt hitted, érted, a Hernyó Báb Pillangó, például, Igaz, persze, de brutális egyszerűsítés, a Valóság interferálódó színek, minden megosztás önkényes, az értés által csak közelíteni lehet, elmondással pláne … és egy darabig még kínlódsz, ezzel, hogy akarod, hogy értsék, hogy hiszen ez olyan NAGYON fontos, mert Igaz, és tudod, és TÉNYLEG az, de hogyan lehetne érthetően, mondani, és aztán elengeded, eztis, ért aki ért, aki nem, nem, mert érzed, hogy tökmindegy, hanem a tapasztalás számít, és ezért már csak építesz, játszótereket, formákat, alkotsz, Ter-emtesz, amihez már nem kell látszani, sőt, minél kevésbé látszol, annál profibb, annál hitelesebb, annál inkább szól a Játékosokról, míg nemrég még vallásalapítás kísértett, Mozgalom, tömegek fanatizálása, mostanra ez mind elmúlt, sőt, egyre magasabb léceket állítasz, igen, falakat, magad köré, hogy valóban csak az elszántak, tehát az Értők, sőt Hallók jussanak át, akik egyben munkatársaiddá lesznek … fontos ez is, nagyon … ez nagyon-NAGYON fontos … mert csakis Ők ölhetnek le, amikor az Idő eljön, az Utódok, mert Dolguk, így KELL legyen, hogy az árnyékodból kiléphessenek, hogy az Üzenet hatványozódva terjedhessen, általuk, tovább … hagyjuk hát a kenyeret és a bort, forma csak, meghaladtatott – Íme, az Élet Vize, immár, a Lényeg … Szeressétek Egymást … igen … Valódi Életet, a Vért IS adva!
Öröm, ha megosztod!
Köszönöm, itt megtaláltam a választ a legutóbbi hozzászólásomban feltett kérdésekre.