Szeretett Mind!
Lappangó búvópatakként, de elkezdődött A Játék. Él a forrás, folyik a víz, fúrja-vájja-ássa az utat magának ellenállhatatlanul… és felszínre is tör majd hamarosan – mert így működik az élet. Érdekes-szép-megtisztelő figyelni ezt. Hála, hogy részese lehetek!
Soká gondoltam, hogy a siker olyan, mint az Amazonas, és hogy bármit is csinálunk, annak Amazonasnak kell lennie, hogy nekem Amazonast kell építenem. Lassan értettem meg, hogy nem. Amazonast nem lehet készre tervezni és „implementálni”. Hanem a víz az élet. Aminek Rendje az organikus evolúció (ÉS a gravitáció). Hogy egy feltörő forrásból gyűlő kis pocsolyából eredő erecskéhez aztán mások csatlakoznak, vagy ő csatalakozik, az már teljesen mindegy, nem rajtunk múlik, és nézőpont dolga is, tehát hiúsági kérdés, értsd: arrogancia csak.
Szuper, hogy ennyien előregisztráltatok… Külön öröm, hogy többen is küldtetek be kihívásokat. Köszönjük! Nyilvános indulás és meghívó levelek: hamarosan. (Sorting Hat / Teszlek Süveg várhatóan lesz, de kézbesítő bagoly nem valószínű).
Most arról, hogy mi is ez “A Játék”… játék…
(1) Megtudod, ha részt veszel.
(2) Bejárási útvonal és segítség, ami A Cél felé vezet.
(3) Összetartó közösség, ami erőfeszítést, tehát áldozatot igényel és értékel.
Másrészt a fentiekkel egyidőben igaz persze az is, hogy magam sem tudom (értsd: nem vagyok a részletekben biztos), most születik, felfedezés alatt.
Érdekes, hogy mennyire azt hiszi az ember, amikor belevág valamibe, hogy TUDNIA kell, hogy mit is csinál – és milyen gyakran van mégis, hogy BELE KELL VÁGNI, hogy megtudjam, hogy mit is és hogyan is dolgom csinálni.
Bele kell vágni, sőt magammal együtt bele kell másokat is ugrasztani/rántani…
Benedek Reguláját olvastam a Balatonnál a héten, sokadszorra, újra – utolsó nyári napok –, és arra jutottam, hogy nem elég, ha “élettapasztalat katalógus és piactér”, tehát “lelki Airbnb” vagyunk (ami az első változat volt, hogy tapasztalatok alapján lehessen egymással egyénileg vagy csoportban kapcsolódni). Sőt… azt láttam meg, hogy az sem elég, ha “App Store vagyunk a léleknek” (ami a második változat volt, ahol a személyes kapcsolódáson felül élményeket lehet egymás számára ajánlani egy bárki számára nyitott kihívás katalógusban), hanem “Titkos Társaság” kell legyünk (ahol másokban bízva haladhatsz egy Számodra ismeretlen úton, amiről azt tudod csak, hogy érdemes). Ezért sem linkelem a játék leírását most itt, aki tudja: az tudja, aki eléggé akarja: megtalálja…
Régebb óta élményem már, hogy nincsen elég kihívás a modern emberek életében.
Nincsen elég bizonytalanság, nincsen elégi ismeretlen, így nincsen miért erőfeszítést tenni, és nem kell segítséget kérni, mert azonnal és könnyen megkapható szinte minden. Felnőttként a modern embereknek alig kell a komfortzónából kilépni, nem szorulunk egymásra rá, és így a Mindenséggel is bármilyen lehet a kapcsolatunk.
Akinek nincsen az életében kihívás, nem tud fejlődni.
Aki nem szorul másokra, nem tud kapcsolódni.
Az életét egyedül (egész jól?) megoldó – másképp: biológiailag önmagában életképes (biztos, hogy elég?) – ember nem kell semmiben higgyen / alig van tétje, hogy miben hisz / bármiben következmények nélkül hihet. Így tehát persze, hogy magát találta meg, arany borjúként, az onanizáló-önközpontú-mindentperzselő ÉN-hitet… és marad is ennél – lásd az ÖN-bizalom hajkurászása az Isten bizalom helyett – amíg ennek életbevágó következményei nincsenek. (Lesznek.)
Az ember értelme által elvette Istentől a biztonságot (tudomány-Isten), és az érzéki élvezetek ködös mámorában nem látja, hogy csak biológiai túlélést tud magának így biztosítani, és boldogságot nem. Mert a boldogsághoz nem elég az élet, hanem a boldogsághoz Helyes Küldetés is kell, ami attól helyes, hogy Helyes Irányba mutat.
Ha nincsen tétje, hogy miben hiszek, akkor elharapóznak a hamis (ÖN)hitek. Az ezekből való megtérést csapások szolgálják – de a bölcs nem várja ezeket be.
No és ezért KELL a “A Játék”, ezt ellensúlyozandó fontos a “Titkos Társaság”… hogy MOTIVÁCIÓ legyen az ismeretlen és kockázatos utat választani.
A kihívást, az ismeretlent, a sötét erdőt, a veszélyt, a próbát, az erőfeszítést, az egymásra szorultságot érzem fontosnak visszahozni. Olyan Közösség kell, ahova nem attól tartozik az ember, hogy megadta az e-mail címét és/vagy pénzt fizet, hanem mert választja, bátor, áldozatot hoz, és mások elismerik és értékelik ezt. Olyan Közösség kell, ami csiszolja az ember hitét, amitől az egyre helyesebb lesz.
A Játék jellemzői:
(1) Közös Cél hív, azonos irányba akarunk menni, (2) Közös Játékszabályok szerint működünk együtt, ezeket mindenki szívesen fogadja, és fejleszti, ahol tudja, (3) Közös Erény a bátorság, hogy egyre jobban merjük a pillanatnyi igazságunkat vállalni, ami által egyre mélyebben kapcsolódunk, és ezt mindenkor ünnepeljük is, (4) Közös Gyakorlat az áldozat, hogy az önközpontú késztetéseinket meghaladjuk-legyőzzük-áldozzuk, a továbblépéshez szükséges jó munkát folyamatosan beletesszük az órákba, (5) Közös Tudás az elégtelenség, hogy tökéletlenek vagyunk, akik magukban az életet megoldani bizonyosan nem tudjuk, hanem a boldog élethez szükségünk van másokra, (6) Közös Erőforrás a másik, a Mentor, a Csoport, a Közösség, hogy szelíden támasztunk és alázattal támaszkodunk a társainkra, (7) Közös Alap a szeretet, amivel a Teremtő, a Teremtés és Egy-más felé fordulunk.
Huhh…
Nem tudom honnan jönnek ilyenkor a szavak, csak folynak belőlem, rajtam át, maguktól szinte, és nem ismerek katartikusabb érzést, mint ez, ahogy lépést tartani próbálnak az ujjaim a formálódó mondatokkal.
Másrészt persze sok ehhez hasonló levelet olvashattál már tőlem az elmúlt 15 évben, és talán sokszor érzeted megérintve is magad. Joggal merülhet fel, hogy mi ez már megint, mi szükség rá, miért jobb, mint az eddigiek. Az én élményem ahogy fent már írtam, az organikus evolúció. Szívesség.Net, Serpa Szolgálat, Harcosok Klubja és Bölcsek, Énakadémia, Útonjárók Közössége, Ego Jóga, Fehér Nyúl, Férfi Törzsasztalok, és Humania egy sor, egyazon Eszme/Ügy/Feladat – és ezen belül persze személy és mód – evolúciója, ami közeledik ahhoz, amivé lennie kell. Ennyit tudok ma erről. És hogy nem tudom nem csinálni. Lelkesít. Dolgomnak érzem.
Köszönöm, hogy itt vagy.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!
