Tag / Tagoknak
A szülőkkel „hálátlannak” lenni SZABAD.
Hogy a korlátozó, saját Hely felfedezését akadályozó, az Út járásától visszatartó szülőket el kell hagyni, bármilyen kemény is ez, és nem csak magunkért, de őértük is, mert teljes emberként hozzájuk vissza csak így, magunkat előbb felfedezve térhetünk, volt már erről szó. Akkor most arról, hogy ez nagyon, nagyon nehéz. Continue Reading
A csend mágiája.
Sokat tobzódtam megroppant nádszálak eltörésében, pislákoló mécsbelek réme, Én. Hogy ez hogyan értendő? Hmm. Örömömet leltem benne, hogy Continue Reading
Minden elvárás szükségszerűen ítélet is.
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mondja. És én Értem. Abszolút értem. Fejben. De annyira fantasztikusan messze vagyok még mindig a gyakorlatban. Mert annyival egyszerűbb az áldozat. Continue Reading
Kibillenés volt, lesz, marad.
Az egyik legalapvetőbb kihívás úgy adni, hogy közben nem várom, hogy azt meghallják, nem az eredményre figyelni, olyannyira, hogy igazán adni másképp nem is lehet, mert Continue Reading