… napi élményem ez, hogy nem értenek … „súlyosbítva” azzal, hogy az ember nem értheti, ha valamit nem ért … : ) … vannak napok, amikor ez megvisel, amikor akarom, hogy értsenek, hogy értsen, merthiszen Látom őt, és Látom a Falat, a Tévedést, az Önbecsapást, a Következő Lépést, az Ösvényt előtte, Aki Ő, és Ahová […]
Nőnap után ma úgy érzem, hogy igenis kell Férfinapot is tartani … 1917-ben, amikor a nőnap indult, ez nyilván nem volt még téma, mert a nagy nemzeti ünnepek mind Férfiak tetteire emlékeztek és emlékeztettek, sokszor méltatlanul egyoldalúan, hiszen mellettük is voltak Nők, csakis rájuk is támaszkodva lehettek férfiakból Hősök, Bátrak, Szentek … mára azonban mindez megváltozott … a női egyenértékűség fontos és értékes lett … az is … azonban ennek hangsúlyozásával párhuzamosan az életútmodellek régi egyértelműsége is feloldódott, és így Nők harcos, kemény, vitázó, magukat karrierteljesítményen és pénzben mérő életútmodellek irányába is elindultak – amivel párhuzamosan egy lágyabb, érzékenyebb, empatikusabb, kompromisszumkereső, mindent megbeszélő, demokratikus, de kissé határozatlan, sőt, döntésképtelen férfi modell is teret nyert … szerepcsere, amely során mindkét fél elmagányosodott, mert mindenki MAGA próbál harcolni, megmutatni … és ezt játszhatjuk még, persze, össztársadalmi sziten, bármeddig, de fontos a kérdés, hogy akarjuk-e … hiszen az élet igenis Harc … is … és az Otthon melege … is … azonban a kettő nincs, nem működhet egymás nélkül … hiszen nincs mit enni, ha senki nem vadászik – és nincs meleg, ha senki nem marad otthon … nagyon fontos ez … hogy bár próbálhatjuk mindkét feladatot együtt ellátni, mert én is harcolok, és Te is harcolsz, és ma én mosogatok, holnap Te … azonban … kéretik észrevenni, hogy NEM ez a leghatékonyabb … ugyanis így nincs EGY közös Ügyünk, sem EGY közös Otthonunk … hanem csak egymásramutogatás van, és ki a fontosabb verseny … kéretik ezt végiggondolni … és azt is, hogy bár, IGEN, egyenértékűek vagyunk, de az adottságaink jelentősen eltérnek … az Amazonnál a Harcos mindig is eredményesebb lesz vadászat terén – és az ovóbácsi, vagy az ápolófiú bár működhet, de a Nők ebben végtelenszer hatékonyabbak.
A tánc sem a Cél … csak folyamat … sőt … az sem … csak egy állomás … pontosabban korszak … egy Szakasz jellemzője – és elmúlik … ez is, a Tánc IS … pontosabban addig finomodik, míg már észre sem vehető … mert ez a Rend … NAGY amplitúdóval indulunk, mind, lelkesen, picit vadul, tudatlanul és ezért öntörvényűen … persze, hogy felrugjuk, letapossuk egymást, hiszen nem megy, nem mehet, amíg mindkettő vezetni akar, és úgy sem, ha egyik sem … a korai kapcsolatok ideje ez … a helyrehozhatatlan kapcsolatok ideje … mert azokban az időkben még nem lehet, nagyon nehéz megbocsátani, ha letaposták az embert … életre szóló sebek … szavak csak, gyakran, egy-egy tekintet, egy fejcsóválás, amit a másik soha nem felejt el, amin csak évekkel később jut túl, addig semmiképp, amíg a felelőst bennem, tehát kívül véli … a szélsőséges lobogás, a külső tényezőktől függő boldogság szélsőséges visszahatásai … Inga a szélső állásban … de az inga Leng … a korai kapcsolatokba belehalunk, mert bele kell haljunk … és a mélyponton – sosem előbb – váltunk, mert jobbat remélünk … Continue Reading
… csakhogy, igen, segédeszköz ÉS többségünknek kis segítség is kell hozzá … segédeszközt az álmainkból konstruálhatunk … és persze, kinevetnek sokan, de az mindegy … naná, hogy valószínűtlennek tűnik, nyilván – egyáltalán nem biztos, hogy működni fog, hiszen épp ez az újítás, a Férfi Út lényege, hogy pont így még soha senki sem próbálta … […]
… mármint igen, de nem egymás között … hanem épp közeledni jó, összeragasztódni … Platon által megfogalmazott idea a négykezű és nagyálábú ember, aki széttépetett, és azóta keresi a Társát, akivel minden szempontból kiegészítik egymást … igen … de vegyük észre, hogy NINCS tér a két fej között, sőt egyesülnek, összenőnek, hiszen EZ a vágyuk … nem ott van a Tér … hanem KIFELÉ van … ugyanis pontosan ellenkező irányba néznek … nagyon fontos ez … hogy csak akkor valósulhat meg a Tér, ha nem egymást fürkésszük, hanem, ellenkezőleg, egymásnak hátat fordítva közeledünk, és ÍGY olvadunk össze … HÁTTAL … ami a Bizalom … a másikat érzem, a Részem, bennem van, arra nem is nézek, nem kell, mert nem a szemeimmel Látom … érzem, minden rezdülését regisztrálom, követem … nézni pedig a fejemből kifelé nézek, arra, ami kevésbé részem … a Társammal Egységben vagyunk … benne BÍZOM … nem látok a hátam mögé, de nem is akarok arra nézni, nincsen rá szükség … ez a Férfi Nő egység – és az Erős Férfi-Férfi szövetség titka is … hogy hát-Társak vagyunk, hogy közöttünk SEMMI Tér nincs … tehát se falak, se titkok, se szégyen, se bűntudat, se elhallgatott vágyak, se rejteni próbált szerepek … semmi … nincs, nem lehet – közöttünk nem.
… legkomolyabban … a valódi Férfinek egy fillérje sincs … a tegnapi gondolatkört folytatva ez is fontos, hogy NEM a Férfié a pénz … a kissárcoknak még van pénze, hisztis királyfiknak is, de a Férfinek már nincs … hanem a Férfi számára csakis közös pénz Van … az Együttességünk jelenik meg a világban, a Nő által támasztott Férfi, a Férfi […]
… több szempontból is … egyrészt leveszi a nyomást a férfiról … mert havi 300 (150) + havi 200 (100) = havi 500 (250) … ami szűkös, persze, picit, de elvagyunk … havi néhány százból el lehet karistolni, így tehát a Férfi nem, hogy nem fog bele a dédelgetett álmába, de a Nő visszatartja, ahelyett hogy segítené … szó szerint, mert azért jutalmazza, ha NEM kockáztat … tehát nem változtatnak … mert van mit veszíteni, hiszen egész jól elvagyunk, együtt … holott minimum ötös, de inkább tízes lehetne a szorzó, pénzben IS, ha mernének kockáztatni … ha a Férfi merne belevágni abba, ami a Dolga, amire valóban született, ami régóta vonzza, amitől erősen tart, ami kockázatos … azonban nehezen kockáztat, akinek van mit veszíteni … aki nem hisz magáról többet … mely okból, mivel nem hisz – és magában senki nem hisz, bármi is a látszat – így nem megy egyedül … csakis a Nő HITÉVEL megy, ami a Nő dolga, hogy BÍZIK a Férfiben, bátorítja … csakhogy, aki a havi közös 500-at … 400 / 300 / stb … akarja fenntartani, az fél-ti, tehát az nem kockáztat, nem bátorít Újra … hiszen „elvagyunk” … no és ezért Continue Reading
… örömmel jelentem, hogy töröltem a fix előfizetési díjakat az oldalon … továbbá immár a nem fix díj sem szükséges, mármint több fog látszani a bejegyzésekből, mint eddig … igen, tudom, hogy „bolond vagyok”, hogy az ember „kérje meg az árát”, hogy különben „sosem becsülik meg” … de nemérdekel … nincs szívem elzárni az írásokat […]
… még … nem egészen … rám is igaz, amit tegnap a nőkről írtam, persze, hiszen lenne Társam, királynő az oldalamon, ha már Férfi lénnék … másrészt elképesztő a folyamat, már eddig is … az önfelvállalás lépcsőfokai, egyik a másik után, ahogy bontakozik a táj, az áttekintés, fokozatosan emelkedve, ahogy érkeznek emberek, munkatársak, leckék, tanítványok, helyzetek … csodás … az Út … meglehetősen nyilvánosan járom, és ez is lenyűgöző … a sok, SOK visszajelzés … ezzel kapcsolatban, amit irogatok itt … hogy érték, sokaknak … csoda, de megtévesztenem magam akkor sem szabad … nem készen vagyok, nem mester, akit mások okulására küldtek … egyáltalán … hanem csak egy hisztis királyfi, én is … aki akart, eltévedt, kínlódott, boszorkányok kunyhóiban „kéjelegve” „senyvedett”, kardot, Ügyet, paripát talált … és aki ezzel, igen, kiért az erdőből, valóban … ami azoban NEM a Cél … egyáltalán … hanem a senkiföldje … az „Erdő” és az „Országom” között vagyok … fontos és értékes korszak, de még nem a cél … sőt … MOST az ugrás jön … tudom … és minden együtt hozzá, Látom, de még így is gigantikusan félelmetes … az Ügy hozott ki, ez fontos … a Lépések hoztak ki … egyik a másik után … bukásokkal, sőt, szakadékokkal, de mégis, a belül érzett Irányba, kitartóan, az érteni akarásban egyre kevesebbet vesztegelve … a Helyem és a Funkcióm, hogy elkezdtem felvállani … a Férfi LÉP … választ, dönt, minden pillanatban … ezek az írások is csak erről szólnak … a kihívásaimról, az elakadtságomról, amik a kincseim …
… a Nő nem választ, mármint CSAK a kérők közül … írtam erről nemrég … hogy a Nő vár … és sokan reagáltak örömmel, hogy tudták ők, hogy várniuk kell, de mért nem jön már a Férfi … a válasz egyszerű … mert becsapják magukat … a Nők nagy része ugyanis nem Nő … még … hanem önfejű királylány … aki „tudja” a célját, sőt, követeli … Nővé azonban az lesz, csak az lehet, aki önfejűsége sötét erdején, annak következményein előbb átmegy … az ellentétek megtapasztalását senki nem úszhatja meg, a Nőknek is el kell tévedni, mert a Fény csakis a sötétség hátterén látszik, amihez saját valódi tapasztalás kell, a sötétségről, hogy a Fényt értékelni tudjuk … ez van … a Nőnek tehát először igenis választania KELL … magát, a vágyait … hogy a nemválasztáshoz, tehát a váráshoz eljuthasson … szeretjük azt hinni, hogy fekészültünk, hogy nem kell több fájdalom … de a világ az Igaz … ha tehát nem történik, amit várok, akkor nem vagyok rá készen … ha ráadásul közben egy csomó, ismétkődő kísértés ér … ami vonz is, de mégsem merem … akkor azzal dolgom van … még … Continue Reading