Hogy ez közhely? Persze. Mégis sokan kínlódnak vele. A feszültség oka, hogy a Nő többet, nagyobbat Lát a férfiban, mint ahol az tart, fogalmilag, hiszen ezért választotta, különben nem is lenne vele, várja tehát nagyon, hogy odaérjen már, amit ő, a Nő a lelki szemeivel régen lát, türelmetlen, aminek okozata, hogy azonnal változtatná az öltözékét is meg, aszerint, ami a potenciál benne, ami a lehetőség, ami a jövő, amilyennek ő a Férfit magában már ma is tudja. Continue Reading
Férfiaknak, munkatársaknak, sőt, munka társaknak, tehát szövetségeseknek írtam ma az alábbi sorokat, de ide illik, sőt, nők számára is releváns, mert a Férfi-Nő viszonyra is ugyanígy, ugyanez igaz. Metszeteink témából indultunk. Hogy találjuk meg a metszeteinket, működjünk úgy, működtessük azokat közösen, amire nagyon erős zsigeri éreztem volt, és akkor innentől a levél, hogy:
Nincsenek metszeteink. Continue Reading
Hanem a nők közössége. Mindenek alapja, ami legbelül van. Ez. Logikusan következik mindabból, amit már leírtam, de legyen kimondva is. Nők Körei a társadalom legkisebb egysége, Continue Reading
Pattanásig feszült s ég az élményem, néhány napja, hete, mondani és tennivaló, feszít, de annyi már és annyira, hogy lebénít, nem tudom, lehetetlen ezt mind, cselekvésig alig jutok el, mert annyira frusztrál a nagy tisztánlátás, hogy mi mindent lehetne és kéne, hogy bénán állok, lemerevedve, mint szarvas a reflektorfényben, megvalósítás helyett. Aztán ma rácsodalkoztam erre. […]
– „Szerinted mit tegyen az a fickó, aki nem mer közeledni a nők felé? Pedig vágyik… akarna… szeretne… jó lenne… de úgy tűnik szeretni sem tud… még… vagy egyáltalán nem… és ezért inkább csak magában van.” – jött a kérdés. Continue Reading
Az egyik legkeményebb felismerésem a közelmúltban ez, hogy nincsen rám szükség. Jó, hogy itt vagyok, igen, van is mit adjak, Dolgom, van, de úgy szükség rám, hogy nélkülözhetetlen lennék nincsen. Sőt. Nem is lesz. Continue Reading
Akkor tehát újra, erről, gyönyörködtess, mert muszáj! A Nő gyönyörködtet, mert szüksége van a gyönyörködésre, tehát csakis gyönyörködtetés útján, hogy ő választja meg, magát merre adja, lehet Ura az életének. Fontos ez. Continue Reading
Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Continue Reading
Sokkal nagyobb vagyok belül, mint kívül, évek óta élményem ez, szinte félelmetes, hogy mennyivel, máskor elkeserítő, nézőpont dolga, de a játék számomra végül erről szól, a leglényege, felszínre hozni, megengedni az Igazat, ami belül van. Mármint a lehetőség igazsága van belül, kívül pedig a megvalósítás igazsága, ott tartok. Continue Reading
Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Continue Reading