Férfiaknak, munkatársaknak, sőt, munka társaknak, tehát szövetségeseknek írtam ma az alábbi sorokat, de ide illik, sőt, nők számára is releváns, mert a Férfi-Nő viszonyra is ugyanígy, ugyanez igaz. Metszeteink témából indultunk. Hogy találjuk meg a metszeteinket, működjünk úgy, működtessük azokat közösen, amire nagyon erős zsigeri éreztem volt, és akkor innentől a levél, hogy:
Nincsenek metszeteink.
Ez most az élményem, és az is, hogy fontos, hogy ebben jól értsük egymást. Nincsenek metszeteink, hanem rész egész viszonyunk van. Ha van. Csak akkor működik, ha van, szerintem igen, pontosabban tud lenni. Alázaton múlik, hogy az Ügy érdekében, ami nem kérdés, tudom, hogy közös az Ügy, tehát ennek fényében a Helyünkre tudunk-e állni. Amiben a fő kihívás elfogadni a másikat annak, ami. Nekem Titeket, Nektek engem. Óriási kihívás, maradéktalanul, szőröstől bőröstől el- és befogadni Titeket, ahogy vagytok, számomra hatalmas, nem formálni próbálni hanem abban támasztani aki Vagy, segíteni, és másrészt engem, mint kert, tehát táptalaj, tehát keret, tehát csatorna elfogadni a Ti számotokra sem könnyű. De ez a játék. Ami persze, hogy idő. Semmi stressz. Ma még nyilván metszetnek tűnik a kapcsolódás, tűnhet is annak, teljesen jól van így, sőt, szükségszerű, elfogadás, tehát függetlenség iránti igényünk függvényében változik ez, míg végül meg kell majd adjuk magunkat annak, hogy nincs kilógó rész, tehát szabadság, nincs, mármint, hogy az befelé Van. Az alkotásban. A fát nem lehet odébb tenni, palántát igen, fát már nem, amint a kertet sem, viszont bárhogy nőhetnek az ágak. Az alkotásban van tehát a szabadság, ami hamar kiderül, hogy egyet jelent azzal, hogy kikben bízom, abban Van a függetlenségem, választhatok, szabadon, de kifelé, sőt, a választás kényszerében mind kötöttek vagyunk, kötött keretek között vagyunk, ha Ügyet akarunk szolgálni, totálisan, olyannyira, hogy csak az áll a világban, tehát annak Rendjében valóban benne, aki látja, elfogadja ezt, aki tehát megadja magát valahol, valamilyen kerekeknek, Ügy mentén, tehát a Helynek, mert a valódi kapcsolódás csakis rész egész lehet, és sosem metszet. Levél, ágacska, ág, törzs, fa, kert, föld, naprendszer, galaxis, teremtett világ, és azon túl, egység. Tűnhet úgy, hogy metszet, de nem. Hanem részei egymásnak, és ami pedig nem rész, ott kapcsolódás sincs. Mármint nem közvetlen, aki a Testvér. Közös ághoz kapcsolódó levelek, vagy közös fához, vagy fák a kertben, akik Csapat is, igen, de a kapcsolódás kereteit az ág vagy a kert adja, aki maga is keretek között, él és szolgál, lásd felül.
Huhh. Hosszú lett, blogba illő. De sebaj, fontos. Ezért nem a metszet a kérdés szerintem, hanem a levelek, vagy ágacskák, akik Hozzád kapcsolódni Akarnak. ŐKET megszólítani, amit csakis a Te hangodon lehet, tehát a Hang igazságán és tónusán kell dolgozni. Együtt. Ez Az Út. Szélfútta levelek ma az emberek, akik legbelül ágakat remélnek, Jó fához kapcsolódni. Tudom, mert csináltam, voltam levél, aztán ág, de tovább kellett lépjek. Ma nekem a Kert a Dolgom. Amit a világkép, tehát a táptalaj tart össze, és, igen, a Nap és az Eső, amik messze nagyobbak nálam, nálunk. Ezeken tehát nem aggódom.
: )
Szeretet,
István
Öröm, ha megosztod!
