Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Nem export heringnek érzem magam, mint a londoni járaton pár hete. Van tér. És ingyenes wifi, és képernyők, és dönthető az ülés. És nincs reklámokkal teleplakátolva a gép belseje, és nemakarnak kaparós sorsjegyet eladni nekem. Az egész élmény nyugodt. Tehát erős. Olyannyira, hogy már nézem is, hogy hova repülhetek még velük, inkább, akár picit drágábban is mint, ha egy versenytársukkal mennék. Hmm.
A jó üzlet nagyvonalú.
Meggyőződésem ez. És értem, hogy erre Te, hogy az emberek árérzékenyek. De szerintem valójában mégsem. Mármint akiknek én Adni akarok, ők nem. Akik értik, hogy én mit tudok Adni, akik Ezt akarják, ezt Kapni, ők nem. Ha mégis az csak annyit jelent, hogy nem akarja eléggé, vagy, hogy azt hiszi, máshol ugyanezt megkaphatja, vagyis: ezt nem Akarja, nem Ezt akarja. Ami egyáltalán nem baj. A jó üzlet alapja szerintem, hogy nem szól mindenkinek. De keveseknek viszont nagyon, és hozzájuk, ezt tudva, határozottan, nagyvonalúan, magabiztosan.
Hogy ez elitista?
Mondhatod. De minden más pedig a pincébe tartó verseny, ahol a legolcsóbbat vadásszák, és nem az én nagyszerű termékemet. Míg egy ponton kiderül, hogy bár piros, de tápanyag az nincs benne, és az íze, az az íz, hol van már, nem is nézném az árat, ha kaphatnék újra olyat. Hmm. Amit Akarnak tőlem mások, csakis olyat érdemes csinálni. Szerintem. Csak azt. Amit nekem öröm Adni, és amit mások Akarnak. Én ezt próbálom. A legjobbat a világban, abból, amit tudok, amit így csakis én tudok, amivel tehát a világhoz hozzáteszek, mert azt így más biztosan nem adja. Fontos ez. Nekem. Hogy nem érdemes olyat csináljak, amiről nem tudom ezt. Dolgom, mindenkinek megvan, amiben egyedi tehetségem van, és ezt KELL gyakoroljam, a hasznosulás érzetét csak ez adja megy, ami által a világot, bár picivel csak, de előre viszem, mert ezt így csakis én,
hogy TUDOM ezt.
Ha pedig így van, akkor igenis legyek, nagyvonalú. Amit Adok, abban, és abban is, amit kérek. Nem szól mindenkinek. Hiba, sőt, kishitűség mindenkihez próbálni szólni. Nem lehet. Hanem Add, amit igazán tudsz, a keveseknek, akiknek Érték, nagyvonalúan, és bízz, és igenis kérd meg az árát! Nagyon fontos ez. Csakis így derül ugyanis az is ki, ha nem kell senkinek. Ami nem kudarc. Sem bukás. Hanem épp siker, mert így tudhatom meg, hogy ez nem az. MÉG nem az. Kipróbálva, a visszajelzések által csiszolódik, sok nem-en át az Igen, amit Adok, ahova bizonyosan jut el, száz százalék biztonsággal jut az ember el, ahhoz ami Igen, HA a nem-eket is vállalni meri. Kitartás tehát! Aki elindult, közeledik. Ne feledd élvezni az Utat. : )
Öröm, ha megosztod!
