Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Tag / ÍRÁSOK

40. évem

[Figyelem, ez az írás nagyon személyes, NEM ajánlom. Még reggel született, és mostanáig figyeletem, hogy akkor valóban kiteszem-e, de hát muszáj, mert így Igaz, látszódjanak a kihívásaim is.] Belehalok. Ez az élményem, néhány napja, hogy szükségszerűen belehalok. A Feladatomba, a Rendbe, hmm, hogy meg KELL követeljem, hogy a Dolgom, ez. Kép-viselni, tehát szembesíteni, tehát, végül, igen, […]

Megbocsátani lehetetlen.

27 év. Ennyit töltött börtönben. És megbocsátott. Úgy jött ki, hogy megbocsátott. Nincsen más út, egészen egyszerűen nincs. Nekünk sincs. Ma sincs. Meg KELL bocsátani. Végül. Bárkinek, bármit. Mindenkinek, mindent. Continue Reading

Lány, Vezető, Nő

Nőnap alkalmából a kreativitásról. Mert igen. Kreatív a nő is. Mindannak ellenére, amit közös ügyről, táncról, nemi szerepekről írtam. Persze, hogy az. Tele ötletekkel, és egyik jobb, mint a másik, sőt, megvalósítani is képes azokat, gyakran épp kevésbé fél belevágni, mint a férfi, hiszen zizgett, egész életében, csak egy újabb irány, nem veszi túl komolyan, tehát nem is gondolkodik hónapokat, hanem teszi, és neki, lám, megy is, neki bezzeg megy, neki épp ezért megy. Csakhogy. Continue Reading

Az Igaz Minta a Felelősség.

Hogy már késő, mert a pillanat elmúlt, döntött, bármit is mondok én erről, félelem és megalkuvás vagy sem, mindegy, mert benne él a döntése következményeiben, egy évtized eredményei és kötöttségei között, közös életvitellel, közös tulajdonnal, sőt, gyermekekkel él, az okozatokban benne, és ÍGY mit tehet, kérdezik egyre többen a napokban. A válaszom pedig, hogy Continue Reading

Newer Posts
Older Posts