Legyek. Döngenek körülöttem, mintha én is szar lennék. Trágya. Mint körben a földeken. És talán igen. Talán érzik, átlátnak rajtam. Hiszen tele vagyok trágyával, persze. Félelmek, hiedelmek, megszokások, függések. Sokat változtam az elmúlt években, és mégis, temérdek van, még mindig. Hmm. Senki nem Jó, csak az Isten. Ez az Igazság. Hihetek bármit magamról, lehetek büszke, vélhetem, hogy tartok valahol, hogy van mit adnom, vagy akár, hogy vezetnem kötelesség, sőt, mindez lehet is így, de mit sem változtat azon, hogy Jó nem vagyok. Nagy betűvel nem. Hanem jó igen. Viszont minden más meg Jó. :-) … A Világ, a Rend, az Út, az Irány, az Ok, a Cél, a Vezető. Minden Jó. És Szép. És Igaz. Korlátos kis öntudatom van csak a jó és a Jó között, ami bár tágul, folyamatosan, de hosszú, hosszú még az Út. A legyeknél tehát az Igazság. Vicces ez, hogy mennyire érdemes belenézni, bármibe magam körül. Minden, de minden mond valamit, és minden, de minden úgy Igaz, ahogy látszik. [Pueyo de Fananas, 229 km – aztán a legyek után picivel durranásokat hallottam, de nem rám vadásztak, a vadászok nem, viszont pár kilométerrel odébb egy komondornyi kutya igen, erről talán írok még, ahogy a tökéletes reggeliről is, tejestea és rántottáskolbászos szendvics, amit végül egy kiscicával osztottam meg, beleivott a tejembe, de ismereteim szerint a macskák tiszták :)]
Öröm, ha megosztod!
