Nem működik? Akkor póz, bármit is gondoltam róla. Nincs olyan, hogy a dolgomat csinálom, és jól csinálom, és mégsem működik. Nincs. Ha nem működik, ha nincs segítség, akkor vagy a) nem az a dolgom, csak ego projekt, vagy b) nem jól csinálom, tehát nem adok bele eleget, vagy c) túlerőltetem, mert túlzottan akarom. Egyik a három közül. Önbecsapás van ott, ami nem működik. Részben. Bizonyosan. Mindig. Nagyon fontos ez. Amint az időszerűség is. Ha nem működik, akkor nem az a dolgom vagy nem úgy. MOST nem. És ez akkor is így van, ha korábban pedig az volt és így volt az, és akkor is, ha pedig erős érzésem, hogy az lesz. Már nem, vagy még nem. Irányt tudni egy dolog, érzem, merek, Bízom, Lépek, a másik az Alázat, hogy abból MA mi időszerű. A változás folyamatos. Sőt. Időnként Óceánhoz ér az ember, mint egy fal, a régi Iránynak vége, nincs tovább, és akkor alapvető váltásnak van ideje. Mert vége a fejezetnek. Nyilvánvaló. Tudhatom. Épp onnan tudhatom, hogy falnak mentem. Változtass tehát! Nagyon egyszerű. Kövesd a Jeleket! Hogy hol vannak? Hát a falon, az orrunk előtt, mindig. Maga a nehézség a Jel, ami az Újat is mutatja, az Időszerű Irányt. Mindig. De persze, hogy csak téglákat lát az ember addig, amíg az akadály tényén háborog, amíg ököllel veri. Vissza picit. Pár lépés. Onnan ránézni. Nahát. Nem is fal az valójában, hanem útjelző tábla.: )
Öröm, ha megosztod!
