Értek a többi ember, hatalmas, ez is az út tapasztalata. Hogy mennyire alig haladok magamban, tépelődhetek, akár napokon át, és mennyire gyorsít mindent akár csak fel óra azzal, aki „véletlen” szembe jött épp, még ha antipatikus is. Érdekes ez. Hogy kövek, tájak, házak is jönnek szembe, de egy másik ember mennyivel sokkal erősebb, és, igen, hasznosabb hatás, mennyivel intenzívebben mutatja egyrészt a saját témáimait, mennyivel jobban látom így, hogy benne észreveszem, és másrészt, hogy mennyire segít azokból, magamból kijönni, azáltal, hogy rá figyelek. Hmm. Nem jó egyedül. Komolyan. Bárkivel jobb, mint egyedül, bármilyen emberek köze menni, mindegy mi az, Indulj, emberek közé, bármi is a program, kapcsolódj, figyelj picit másokra, ha lejtőn érzed épp magad!