Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Continue Reading

Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Continue Reading
Értek a többi ember, hatalmas, ez is az út tapasztalata. Hogy mennyire alig haladok magamban, tépelődhetek, akár napokon át, és mennyire gyorsít mindent akár csak fel óra azzal, aki „véletlen” szembe jött épp, még ha antipatikus is. Continue Reading
Nem működik? Akkor póz, bármit is gondoltam róla. Nincs olyan, hogy a dolgomat csinálom, és jól csinálom, és mégsem működik. Nincs. Continue Reading
Komolyan mondom. Kapcsolódj azzal, akitől meg akarsz szabadulni! Örök barát lesz, vagy örökre eltűnik, ezt is tapasztaltam. Continue Reading
Lenni, igazán Lenni, együtt, Jelen, abban, amit csinálunk épp olyannal tudok, aki nem akar tőlem, és akitől én sem akarok semmit.
Minden leckéhez érkezik tanító is. Pontosan időben. Sőt. Lecke nélkül tanító sincs, mert lecke nélkül érzékenység, nyitottság sincs a tanítóra. Continue Reading
Mester Van. De belül, mindenkinek. Az Egyetlen, az Igazi, az Én. Kívül keresni szabad, persze, és követni is egyik vagy másik tant, bármeddig, de fontos érteni, hogy ezek csak felkészítenek, mind, mint a Napra mutató kéz, egyik sem tökéletes, mert nem lehet az, és végképp nem vihet el a Célba, egyik sem, mert Continue Reading
Rendben van, ami körülvesz, bármi is az. Fontos ez, a legfontosabb, hogy egyáltalán nem, legkisebb részletében sem véletlen, hanem alapvető belső igényemre adott válasz, a tökéletes iskola, minden pillanat, a legapróbb körülményt is beleértve, minden ember életében – amibe tehát Bele KELL Nézni. Continue Reading
Az emberek nagy része számára a zarándoklat kirándulás, nekem azonban az Igazságom. Ezért is írok, közben, róla, mert nekem ez nem egy pár hetes kikapcsolódás, hanem a lehető legtisztább felvállalása annak, ami Van épp. Ez Van. Ez a Valóságom. Continue Reading