Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Szolgálsz-e? Téged ki?

Nagycsütörtök az utolsó vacsora estéje. Együtt. Közösségben. És olyan nagyon egyszerű a megrázó lényeget elkerülni, még ha nyugtázza is magában az ember a lábmosás tényét, még ha meg is érint a példa ereje, olyan nagyon könnyű „olykor”-ként értelmezni ezt, vagy a meghívottak érdemes mivoltával azonosulni csak, hogy tehát én is az asztal körül ülök, könnyű a kivételezettség élményénél megmaradni, hogy lám, én már Tovább

Az ember NEM isteni.

Fiatalságom nagy részében vitatkoztam magamban Jézus isteni mivoltával. Hiszen ember volt csak. Ugyanúgy, ahogy én. Sárból született, vérben, kenyeret evett, sőt megtagadta a rokonait és az édesanyját, akkor hogyan mondhatja, Tovább

A türelmetlenség „gyógyítható”.

A türelmetlenség nagy nehézsége, hogy egy ideig ösztönöz, hogy többet és jobban és most, de egy ponton túl viszont bénít, mert a vágyott nagyszerű célhoz képest bizonyos a sehol nem vagyok érzés. Sőt. Hogy „szar az egész”, és „így nem is érünk soha oda”, „valamin változtatnom kellene, de megfoghatatlanul nagy a feladat, kevés vagyok, lehetetlen, béna”… Ami pontosan így lesz szó szerint igaz: az ember magát bé-nítja ilyen helyzetekben le, Tovább

Imádod-e?

Nőnap alkalmából, a hol vannak az Igazi Nők téma folytatásaként: egy Példa. A szemét nézd! És nem. Nem az a kérdés, hogy Te tudsz-e férfira így nézni, mert bizonyosan tudsz – hanem, hogy azzal vagy-e, aki Számodra így félisten. Nos? Tovább

Newer Posts
Older Posts