Sokan hiszik, hogy egymást választják. Férfiak és nők. Hogy ezt külső és belső, tehát megjelenés és emberi tulajdonságok határozzák meg, ami soká van valóban így – és vezet bizonyosan válságba. Ahol aztán kínunkban a „Ki vagyok és mi ez az egész?” témán kezdünk gondolkodni, míg végül ezt megoldani képtelenek vagyunk, viszont valamely feladat elvégzése közben mégis értékesnek tapasztaljuk magunkat, és így rátalálunk a helyesebb kérdésre: „Mi a dolgom a világban?„. Küldetés, ügy, szolgálat válik fontossá, férfi-nő viszonyrendszerben is, hogy az kivel közös, sokat írtam erről. Csakhogy. Csakhogy egy idő után újra felüti fejét a bizonytalanság, hogy jó-jó, csináljuk, de a végső cél mi? Anyagi biztonság? Család? Gyermekek, és nekik átadni? Fejlődni, és egyre boldogabbnak lenni? Netán ezeken is túl? … Nem tisztem válaszolni, nem tudok, mert azt látom, hogy korszakosan mind helyes, viszont a kérdésre rámutatni fontos. Érteni ezt. Tudatában lenni. Hogy a Férfi nem csak Ügyet, a Nő nem csak Férfit választ, hanem ezáltal világképet is. Mert Ügy és Világkép, tehát Ügy, Világkép és Férfi, tehát Ügy, Világkép, Férfi és Nő nincsen egymás nélkül – sőt, a helyes Ügy, tehát a működő férfi-nő kapcsolódás csakis világkép-összhang alapján lehetséges, tehát a válságban lévő magánélet megoldása csakis világkép-korrekció után érkezik. Nos? Merj ebben továbblépni, ha akad épp a világ… Mert keresni kívül felesleges, és a másikat megváltoztatni próbálni is. Hanem belül kell lépni! Csakis az választható, aki maga mer dönteni, ami akadozni kezdett, csakis továbblépve javul, vissza soha nincsen út. Várunk pénteken! Mégpedig nem csak előadással, de közösséggel is. Mert mi is tovább kell lépjünk. Fel! Támadás!! Van. Együtt. Csakis együtt Van.
Öröm, ha megosztod!
