Mindenedet add, igen, a feladat végül, ami a tökéletesedés, tehát az igazodás válsagokkal tagolt szent útjának feloldása, azonban döbbenetesen fontos, hogy ez nem megy egyben. Senkinek. Hanem csakis lépésről lépésre – és mivel ez így van, hogy az önközpontúságunk szilánkjait válságok keresztjein nem egyben, hanem egymás után, darabonként farigcsálva, pontosabban az élet, tehát egymás által repesztve-csiszolódva hagyjuk fenn, így tehát az egyik legnagyobb veszély is pontosan itt rejtőzik: az életet (magamat) egyben megoldani próbálni. Nem megy. Sőt. Nem lehet. Hanem lépésről lépésre, a mintától indulva haladunk, mert csakis így haladhatunk. Más szavakkal:
NE próbáld az elvárásaidat elengedni!
Mert ugyanis az elvárások a tökéletesedés iránti igény, tehát az emberben rejtőző Isten, az isteni törekvés alapvető kifejeződése, amit az ember teljesen elengedni meggyőződésem szerint nem tud, még ha egyre jobb is benne, hogy az elvárásait észrevegye, kezelje, menedzselje, hogy azokra – Júdással ellentétben, aki csalódott és megsértődött – bölcsen, tehát a fejlődés időbeniségének és az emberi értelem korlátosságának tényét, tehát az élet helyreigazításait elfogadva reagáljon. Az elvárás fontos, mert reményt, sőt igényt fejez ki, arra, hogy jobb legyen. A másik. Tehát én. Hmm. Sőt. Meredekebbet mondok:
Az elvárás a Hit, Isten kifejeződése.
A bennem rejtőző, emberségem magjához tartozó tökéletesedés iránti vágy alapján törekszem, ami az érme fényes oldala – árnyékos, hogy amikor nem megy, akkor ugyanígy érte, magamért haragszom, a harag azonos erőből táplálkozik, a másikra ki ez vetül. Így tehát. Bár sokan mondják, hogy haladd az elvárásaidat meg, én pontosan ellenkezőleg, azt tanácsolom: fogadd el, hogy vannak! Első lépés ez. A tagadást felszámolni. Az igazat elismerve, hogy vannak, és amint ezt sikerül a hatalmat felettem – türelmetlenség vagy düh formájában, ld. Júdás – át többé nem vehetik. Egyrészt. Másrészt fontos merni mutatni őket. Értékek és Törekvések formájában. Ez vagyok, erre tartok, és igen, VÁGYOM oda elérni! Ami a Lelkesedés. MERD mutatni magad!
–
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Öröm, ha megosztod!
