Mindenedet add, igen, a feladat végül, ami a tökéletesedés, tehát az igazodás válsagokkal tagolt szent útjának feloldása, azonban döbbenetesen fontos, hogy ez nem megy egyben. Senkinek. Hanem csakis lépésről lépésre – és mivel ez így van, hogy az önközpontúságunk szilánkjait válságok keresztjein nem egyben, hanem egymás után, darabonként farigcsálva, pontosabban az élet, tehát egymás által repesztve-csiszolódva hagyjuk fenn, így tehát az egyik legnagyobb veszély is pontosan itt rejtőzik: az életet (magamat) egyben megoldani próbálni. Nem megy. Sőt. Nem lehet. Hanem lépésről lépésre, a mintától indulva haladunk, mert csakis így haladhatunk. Más szavakkal:

NE próbáld az elvárásaidat elengedni! 

Mert ugyanis az elvárások a tökéletesedés iránti igény, tehát az emberben rejtőző Isten, az isteni törekvés alapvető kifejeződése, amit az ember teljesen elengedni meggyőződésem szerint nem tud, még ha egyre jobb is benne, hogy az elvárásait észrevegye, kezelje, menedzselje, hogy azokra – Júdással ellentétben, aki csalódott és megsértődött – bölcsen, tehát a fejlődés időbeniségének és az emberi értelem korlátosságának tényét, tehát az élet helyreigazításait elfogadva reagáljon. Az elvárás fontos, mert reményt, sőt igényt fejez ki, arra, hogy jobb legyen. A másik. Tehát én. Hmm. Sőt. Meredekebbet mondok:

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István