Az emberfia ura a szombatnak is. Mondja. Másképp: semmilyen tilalom nem abszolút. Hmm. Tovább
Az emberfia ura a szombatnak is. Mondja. Másképp: semmilyen tilalom nem abszolút. Hmm. Tovább
Mered-e az újat választani? Lenyűgözően nehéz. Szerintem. Napi tapasztalatom, hogy egészen elképesztően nagy bátorság – vagy arrogancia – kell ahhoz, hogy az ember az újat válassza. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb, mert Tovább
Szeretek írni. Mindig. Sőt, ez valójában fel sem merül, mert szükséglet, nincsen választásom abban, hogy írok-e, hanem csak, hogy ebből mit és hogyan osztok meg. Egy ideje kevesebbet. Mint talán feltűnt. Oka Tovább
Templomot vágyom épiteni. Ma. Most. Azonnal. Három felejthetetlen élmény közül három templomban történt velem az úton, és ebből kettő a tér által. Amit valaki megalkotott. Így. Hogy így képes hatni, hogy rám így hatott. Tovább
Erősen megártott a nevem, kora ifjúkoromtól, a nagy, a szent, az első uralkodó neve, amire a rockopera rakta a koronát aztán fel, „bizonyságául” annak, hogy nekem valóban minden jár. Elhittem. Hogy Tovább
Más. Nagyon, nagyon, nagyon, alapvetően más valami a templomok körül, „valami bűzlik” Szicíliában. Ugyanis elképesztően nyitott. Minden. Az összes templom összes kapujának összes szárnya. Tehát nem Tovább
Vágytam repülni. Régebben. Mindig. De a gépről lefelé nézve valahogy mégsem otthonos most. Mit csinálok itt? Miért? Az ember helye a földön, van, hasít erősen belém, miközben Tovább