Templomot vágyom épiteni. Ma. Most. Azonnal. Három felejthetetlen élmény közül három templomban történt velem az úton, és ebből kettő a tér által. Amit valaki megalkotott. Így. Hogy így képes hatni, hogy rám így hatott. Érintve éreztem magam. Jelen. Jelenlét által érintve. Ugyanaz a három. És egészen elképesztő erővel szól bennem most, hogy nincsen nagyobb és jobb cél, mint „Isten nagyobb dicsősége”. Szent Ignác mondta így. És én is így érzem. Templomot kell építsek. Muszáj. Aligha kőből, nyilván, de nem is a kő, hanem az élmény a lényeg. Az érintés. Az érintettség. Az érintődés lehetősége. Hmm. Jobban belegondolva tulajdonképpen építettem is már. Kisebbet. Hármat. Mert a szivesseg.net, az elmondom.net, és az envagyok.info is képes erre az élményre. Adja. Érint. Aminek lényege: kapcsol, beköt, csatornáz. Hogy hova? Aligha kérded komolyan, de azért válaszolok: a Nagyobbhoz. Istenélményt képesek adni. Pedig nem állt szándékomban. Érdekes kérdés, hogy mire vagyok képes most, amikor szándékomban is áll… Templomot. Fogok. Épiteni. Neked, neki, magamnak.
Öröm, ha megosztod!
