Régóta megrázó a tékozló fiú visszatérése. Nekem. Mert annak érzem magam, gyakran, és mert hozzám – ennek ellenére – is folyamatosan térnek vissza mások. Térnek, térnének. Tovább
Tökéletlenbe vágj bele, és a jón is változtass!
Legnehezebb témák egyike ez a mai számomra, hogy ha a tetteink eredménye, tehát a gyümölcs nem jó, akkor ott bizonyosan a fában, tehát bennem van a hiba. A kemény ebben, hogy Tovább
A gerendától végül nem szabadulhatsz, de aki a vállára veszi: lát.
Hogy előbb a gerendát a saját szemből, mielőtt a másik szálkája után nyúlnék: logikus. Nade honnan tudhatja az ember, hogy kivette már a gerendát. Fontos kérdés. Ugyanis nyilvánvalóan egészen más Tovább
A boldogságot valóban a szenvedés szüli.
Boldog, aki szegény, éhezik, szomorú, szidalmazott? Nem. Nyilván nem. Nem mindenki. Hanem csak azok boldogak közülük, akik Tovább
Az ember csakis azokhoz érkezhet meg, akiket előbb elhagy.
Döbbenetesen kemény mondás a mai, hogy az Úton nem haladhat, aki a szüleit nem gyűlöli meg… és igaz. Ezt látom. Hogy Tovább
Az Úr nem magáért dönt, aki nem magáért dönt: Úr.
Az emberfia ura a szombatnak is. Mondja. Másképp: semmilyen tilalom nem abszolút. Hmm. Tovább
Robbanj, ha másképp nem megy, de változtass!
Mered-e az újat választani? Lenyűgözően nehéz. Szerintem. Napi tapasztalatom, hogy egészen elképesztően nagy bátorság – vagy arrogancia – kell ahhoz, hogy az ember az újat válassza. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb, mert Tovább
Így kövess!
Szeretek írni. Mindig. Sőt, ez valójában fel sem merül, mert szükséglet, nincsen választásom abban, hogy írok-e, hanem csak, hogy ebből mit és hogyan osztok meg. Egy ideje kevesebbet. Mint talán feltűnt. Oka Tovább