Szeretek írni. Mindig. Sőt, ez valójában fel sem merül, mert szükséglet, nincsen választásom abban, hogy írok-e, hanem csak, hogy ebből mit és hogyan osztok meg. Egy ideje kevesebbet. Mint talán feltűnt. Oka nem a mondanivaló hiánya, hanem hogy válaszúton, értve ez alatt, hogy továbblépésben érzem magam, ami ilyenkor bizonyosan mindent érint, tehát az írási és megosztási szokásaimat is. Figyelem ezt. Hogy tovább hogyan, hogy nyugalmam mivel van. Facebookkal nyilvánvalóan nincsen, mert nagyon sok munka, ugyanis az értetlenek aránya magas, olykor dühvel is reagálnak egyes gondolatokra emberek és túlzott elfogultság sem ritka. Mondhatod, hogy mit érdekel ez engem, de nem tehetem, hogy nem olvasom a hozzászólásokat, ugyanis az oldalon uralkodó hangulat is felelősségem, amihez követnem, sőt olykor moderálnom kell a történéseket. Eredménye ennek, hogy bár folyamatosan írok, de Facebookon egyre ritkábban osztok meg.

Hmm. A kihívás, hogy tulajdonképpen négy közönséget „kell” kiszolgáljak, aminek eredménye négy kommunikációs irány, az engem olvasó emberek korszakos állapotai szerint más és máshogy az üzenet.

Sorra veszem őket, magamnak is, tehát…

  1. A válsággal – munka, magánélet, egészség – frissen szembesülő, tehát az ébredezés, a „mi a csuda történt” állapotában lévő emberek irányába az ÉNAKADÉMIA a csatorna, nekik az ott megtalálható Magazin oldalaira írok, figyelemfelkeltő címekkel, közérthetőségre törekedve, ami Facebook megosztásra kiemelkedően alkalmas és láthatóan hatékony is, plusz nyilvános videók készülnek. Szeretem és jó is szerintem így, folytatom változatlanul.

  2. Vándoroknak és Amazonoknak, tehát az önismeret erdeibe magukat frissen vető, lelkes, idealista, és igen, picit szükségszerűen öntelt, mert még túl intellektuális, tehát önközpontú útkeresőknek a blog nyilvános része szól. Korábban ezeket az írásokat is gyakran megosztottam, élvezve az általuk szított vitát, ami azonban sok munka, nem csak időben, de érzelmileg is, igénybe vesz, és másrészt az ide fektetett energia nagyon hosszú távon „térül” csak meg, nem ritka, hogy évekkel később kapok levelet, hogy ő egykor ezt vagy azt olvasta, hogy milyen elképesztően felháborodott, hogy neki ez utána hogy segített, hogy azóta megtalálta az okot, „belátta a tévedését” és hálás. Öröm, amikor ilyen érkezik. De tényleg sok munka, és nem elsősorban azért, ahogy engem a zsigeri ellenkezés által kiváltott gyűlölet reakciói érintenek – egyre kevésbé, ez mára alig kihívás –, hanem a fent említett közhangulat miatt, ami fölött őrködni kötelességem. Tehát itt változtatnom kell. Facebook nem igazán alkalmas. Mármint az, de nem jó nekem megosztanom, hanem jobb, ha az engem olvasó emberek osztják meg, ami szerintük arra érdemes.

  3. Lovagok és Hölgyek, tehát az abszolút mélypont magánya után saját nagyszerűségüket immár bizonytalanul szemlélő, ráció helyett egyre inkább megérzések mentén tájékozódó emberek nagy kihívása a tökéletesség iránti vágy és a tökéletlen valóság kettőssége. Bízni nehéz itt, az ember az önközpontúságba vissza-vissza esik, hiába van a Rendben való hit és a Lelkesítő Irány elméletileg meg, mely okból bár vitáznak és ellenállnak, de ezt már figyelemmel teszik, alapvetően nyitott, befogadó módon, tehát hálás közönség. Nekik a blog részben rejtett, előfizetőknek szóló része szól, tehát az ott nyilvánosan látszó, de végül mégis fizetődobozzal záródó bejegyzések, amik Rend-központú, és ebből kifolyólag szükségszerűen Istenes írások, mert a mindenség rendjéről a nagyobbra bevezetett megnevezés híján beszélni lehetetlen. A kihívás, hogy ezt kevesen tudják. Mármint azt, hogy ezek az írások vannak, hogy ez szól nekik, ugyanis ezeket a Facebookon – vitákat és szidalmazást elkerülendő – szinte egyáltalán nem osztom meg. Illetve mert ezek magukban, tehát előfizetés nélkül is teljesek, tehát bár folytatódnak előfizetők számára, de a mezei olvasó erre nem feltétlen jön rá. Ide tehát más csatornát kell találjak…

  4. Végül Harcosok és Világszépek, tehát az elméleti lelkesedés után a tökéletlen valóságba – projekt / párkapcsolat – annak jobbításának szándékával beleállókhoz a blog teljes egészében előfizetés mögé rejtett része szól – tehát ahol cím, vagy első mondat látszik csak – jellemzője ezeknek, hogy e korszakban kevésbé az újdonság ereje által hatnak, hanem sokkal inkább annak kimondásával, amit az ember már sejt, tehát a nem vagyok egyedül, igenis szabad így gondolkodni élmény erős. Továbbá a közösség iránti vágy. Amit jelenleg az Egológia szolgál ki, legbelső körként, plusz munkatársnak várunk. Így tehát ez a szint sokkal személyesebb. És persze a legkevesebben is itt vannak. Másrészt a legnagyobb erővel. De hozzájuk sincs a közvetlen csatorna meg.

Hát így.

Átgondolni is fárasztó, de nem lehet másképp, mert a mondanivalót a közönséghez igazítani az internet korában is ugyanúgy muszáj.

Hmm.

Némi merengés után – három nap telt el :-) – az alábbiak szerint ajánlom a csatornákat:

  1. Ha a közérthető dolgok érdekelnek, néhány naponta, amikor van épp mondanivaló: Joós István, ember oldal + ha kapcsolódó programok és üzenetek és megosztások, akkor az ÉNAKADÉMIA facebook oldala is.

  2. Ha érdekelnek a haladóbb írások, de elő még nem fizetnél: envagyok.info hírlevél, hetente küldöm, fontosabb írásokból idézek is, ide kattintva ellenőrizheted, hogy jelentkeztél-e már rá.

  3. Ha a tagoknak szóló haladó írásokat mind végig olvasnád, akkor az envagyok.info előfizetést ajánlom, 1000 Ft / hó, itt csatlakozhatsz.

  4. Ha pedig minden digitális rezdülésemről szeretnél tudomást szerezni, akkor – és ez újdonság – a mai nappal újra használatba vett @joosistvan Twitter account szól Neked.

Hogy mi ez a Twitter? Sokan nem ismerik, a lényege, hogy embereket követni nagyon hatékony, ugyanis nem az alkalmazás válogat, hogy mit mutat Neked, hanem bizonyosan látsz mindent, amit az általad követett ember kitesz. Tisztán. Tehát hozzászólások nélkül. Plusz értesítést is küld, ha új info van. Használatát mobilon ajánlom! Twitter App letöltése egy mozdulat, regisztráció ezt követően egy perc, @joosistvan ahol engem, minket követhetsz.

Örömmel és Jó Utat!

István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!