Aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak – igen, feltéve, hogy Tovább
Aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak – igen, feltéve, hogy Tovább
Szoktál-e csodára várni? Én olykor igen, ami onnan ismerszik, hogy semmit nem teszek. Hmm. Tulajdonképpen mintha e két szélsőség lenne csak, a cselekvő felelősségvállalás és a nemcselekvő csodavárás. Ami mögött Tovább
Mersz-e a saját hangodon szólni? Hiszen egymáshoz sem mondókákkal beszélünk, a felnőtt ember szabadon és bátran fejezi ki magát. Miért kellene ez a Nagyobbal való kapcsolatban másképp legyen… Tovább
Hogy az önközpontúság legjobb ellenszere a mulandóság ténye, volt már róla szó, akkor tehát lépjünk ebben ma tovább. NEM jössz vissza! Tovább
Tudod-e mi a böjt? Én is azt hittem… aztán szépen, lassan, fokozatosan derült az elmúlt években ki, hogy a táplálkozás bár alapvető, de csak egy területe az életnek, és sok más is van, ahol magam meghaladni, a vágyaimat leküzdeni érdemes. Hogy miért? Hmm. Picit, mint a késleltetett orgazmus, olyan ez – mert Tovább
Eszel-e bűnösökkel? Nyilván, hiszen mind azok vagyunk. És olyanokkal, akikről konkrétan tudsz valami erkölcsileg számodra nagyon elítélendőt? Én ritkán. Morális magaslataimból olykor leereszkedem ugyan, de nem veszek valóban részt. Pedig Tovább
Emlékszel? Én olykor igen. Gyakrabban nem. Hamvazószerda van, újra, és visszanézni is alkalom, számomra most az, mennyire voltam képes a mulandóságomra emlékezve, tehát lehetőségeket megragadva, magamat nem féltve, kockázatok ellenére is cselekedve élni? Tovább
Döbbenetesen sok gazdag embert látok a legutóbbi időben. Nem pénzben. Álmokban és… Egóban. Tovább
A legnehezebb téma a mai. Szerintem. Nekem az… mért csakugyan úgy van, hogy NEM szolgálhatok egyszerre két úrnak, amit hosszas bukdácsolás után értek mára már egész tisztán, miközben a megvalósítás olykor még továbbra is akad. Ugyanis Tovább
Lenyűgözően kemény Jézus a válás dolgában, ahogy az ősi vallások többsége is, amiről, nekem meggyőződésem, hogy a házassághoz szigorúan ragaszkodni egyrészt helyes, másrészt mára elképesztően helytelen. Tovább