Tudod-e mi a böjt? Én is azt hittem… aztán szépen, lassan, fokozatosan derült az elmúlt években ki, hogy a táplálkozás bár alapvető, de csak egy területe az életnek, és sok más is van, ahol magam meghaladni, a vágyaimat leküzdeni érdemes. Hogy miért? Hmm. Picit, mint a késleltetett orgazmus, olyan ez – mert Tovább
Eszel-e bűnösökkel? Nyilván, hiszen mind azok vagyunk. És olyanokkal, akikről konkrétan tudsz valami erkölcsileg számodra nagyon elítélendőt? Én ritkán. Morális magaslataimból olykor leereszkedem ugyan, de nem veszek valóban részt. Pedig Tovább
Emlékszel? Én olykor igen. Gyakrabban nem. Hamvazószerda van, újra, és visszanézni is alkalom, számomra most az, mennyire voltam képes a mulandóságomra emlékezve, tehát lehetőségeket megragadva, magamat nem féltve, kockázatok ellenére is cselekedve élni? Tovább
Döbbenetesen sok gazdag embert látok a legutóbbi időben. Nem pénzben. Álmokban és… Egóban. Tovább
A legnehezebb téma a mai. Szerintem. Nekem az… mért csakugyan úgy van, hogy NEM szolgálhatok egyszerre két úrnak, amit hosszas bukdácsolás után értek mára már egész tisztán, miközben a megvalósítás olykor még továbbra is akad. Ugyanis Tovább
Lenyűgözően kemény Jézus a válás dolgában, ahogy az ősi vallások többsége is, amiről, nekem meggyőződésem, hogy a házassághoz szigorúan ragaszkodni egyrészt helyes, másrészt mára elképesztően helytelen. Tovább
Mindenkit tűzzel sóznak meg – érdekes ez a mondat, és ma fedeztem csak fel. Mert valóban. A tűz a lelkesedés, ami az élet sója, legyen a formája szerelem vagy kedv vagy istenfiúság – lelkesítenie kell annak, aminek odaadom magam, másképp Tovább
Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt. Lenyűgözően, döbbenetesen, megrázóan nagy igazság ez, amit egészen egyszerűen hiába kapisgál az ember az értelmével, mert Tovább
Isten tervei szerint gondolkodni, hmm, hogyan kell? Van ehhez élményem, de megfogalmazni még így is nehéz, mert túl „egyszerű” valahogy az egész, ugyanis egyszerűen csak hallgatni kell a bennem felmerülő gondolatokra. Tovább
A harag nehézsége, hogy szándékot feltételez ott, ahol pedig csak emberség van. Minden harag tévedése ez, amit a megbántottság, tehát sértődés, tehát önközpontúság, tehát önmagam körül pörgés, tehát arrogancia pillanataiban nehéz belátnia az embernek. Hiszen annyiszor megbeszéltük már, hogy ez nekem így nem jó. Hogy ez engem bánt. Akkor miért nem figyel? … mert nem tud. Tovább