Szoktál-e csodára várni? Én olykor igen, ami onnan ismerszik, hogy semmit nem teszek. Hmm. Tulajdonképpen mintha e két szélsőség lenne csak, a cselekvő felelősségvállalás és a nemcselekvő csodavárás. Ami mögött bennem mindig a nekem jár volt. Tehát arrogancia. Hogy én megérdemlem, hogy nekem ezt mások, a világ, a Jóisten megoldja. De nem. NEM érdemled meg. Hanem viszont változtathatsz, ha szembenézni és cselekedni halandó vagy. Aminek első lépése a csodavárást feladni, fantáziálás és könyörgés sem társat nem teremt, sem a betegséget nem gyógyítja. Hanem viszont képes vagy változtatni. Ha csak mersz. Ejj… a bűnbánat tulajdonképpen pontosan ez. A tétlenséggel, az lustasággal, az önközpontúsággal, az ebből származó saját felelősséggel való szembenézés. Ami a helyes cselekvés alapja. Hogy a helytelen nemcselekvéssel leszámolok. Nos? Csodavársz vagy magadba nézel és cselekedni kezdesz?

*

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!