Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás.
Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál.
Mind ezen múlik. Hogy Tovább
Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!
Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Tovább
Huhú, de félelmetes, ez, most, újra, amikor ráérek épp gondolkodni rajta… Ismét sikerült meztelenre vetkőzzek ország világ előtt ezzel a befektetői felhívással, elképesztően félelmetes, szinte halál közeli élmény, ami egyben a leglelkesítőbb is az utóbbi időben. Mintha szükségem lenne rá időről időre, a félelemre – és valóban így is van. Mélyebbre nézve, Tovább
Kifújtam a levegőt, nyugalom van, lesz ami lesz, van, ami van… előttem emberek zsonglőrködnek a Duna felett. Jó érzés. Eddigi életem legjelentőségteljesebb névnapján öt éves tervet, befektetői anyagot és felhívást tettem közzé, ami mögött tíz éves kísérletezés áll, és egy nagyszerű csapat fél éves munkája nyomán immár Tovább
Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Tovább
Nagyboldogasszony van, ami a házassági évfordulónk, ünnep, igen, de a mérleg ideje is, és meg kell állapítsam, hogy felsültem. Angika leghőbb vágya minden más előtt az utóbbi két évben a gyermekáldás, aki nem érkezik, és én muszáj magamban lássam az okot: Tovább
A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem Tovább
Az adás minden boldogság, sőt minden élet alapja, mert kapcsolódni másképp nem lehet, mint adva és elfogadva, valóságos csoda, ami azonban meglehetősen nehéz, ha mások nem akarnak tőlem kapni. Ismered? Én igen. Amit végig kell ilyenkor gondolni Tovább
Életem egyik legnehezebb időszakát élem az utóbbi hónapokban, soha nem gondoltam, hogy ez az év ilyen nehéz lesz, hogy nekem még bármi ilyen nehéz lehet… és igen, máris mondhatod, amit én is mindig szoktam: arrogancia, valóban. A nemakarást gyakorlom. Mert Tovább
Tele vagyok konkollyal. Máig. És olyan nehéz ezt elfogadni. Még mindig. Mert bennem a kényszeresen túlteljesítő, mert tökéletességet azonnal vágyó, azt arrogánsan ma megvalósítani próbáló személyiségrész aktívan próbálná most, rögtön, írmag nélkül gyomlálni. De NEM szabad, sőt önpusztítás a konkollyal túl sok időt tölteni… Tovább