… a Semmi, a Tér, a Bármi … a nyugalmi állapot … a Várakozás, a Potencia, a Lehetőség … amibe a Valami érkezhet … EZ a normalitás … a halál a háttér, a színpad, ahol a CSODA megnyilvánulhat … az élet pedig az abnormis … mert az Élet CSODA … hiszen teljesen irracionális, és mégis … történik … milliárd és milliárd színben történik, pillanatról pillanatra … és EZ a lényeg … A LÉNYEG … hogy történik … egy év vagy nyolcvan, mindegy, mindenképp villanás … hogy történik a lényeg … a Csoda, hogy megnyilvánul, hogy pillanatokra lehorgonyoz – az Anyagban az Isten … Véletlennek is nevezheted … és persze, hogy elmúlik, amin, igen, szabad szomorkodni, gyászolni, de talán fontosabb a Csoda … az Ajándék … Látni, Értékelni, HÁLÁT ADNI … hogy megtörtént egyáltalán a “Véletlen”, a Születés, az Élet … egyetlen pillanat is Csoda, és OLY SOK pillanat történik … olyan mérhetetlenül nagyon gazdagok vagyunk, a legrövidebb élet is … vegyük már ezt észre … hogy az ÉLET az ÜNNEP … tehát NEM a nyolcvan év, hanem a pillanatnyi Élet … hogy egyetlen pillanatnyi Élet PONTOSAN UGYANANNYIT ÉR, MINT NYOCVAN ÉVNYI … mert MINDEN élet Ünnep … Csoda, Ajándék, Kegyelem, “Véletlen”, ha tetszik … ami persze, hogy véget ér … hiszen ez a Rend, a Semmi a normalitás … hiszen hát épp ettől csoda Csoda … hogy egyáltalán megtörténik … pillanatokra … ami után visszatér a normalitás … a Semmi, a Tér, a Bármi … amibe a Valami érkezhet … ezért Ünnep a Halál is … felvonás vége, taps, vigasság … ünnepeljük, hogy megtörtént, hogy eljöttek, hogy felléptek, hogy szerepeiket eljátszották a színészek … hisz mindannyian tudjuk, hogy nem tűnnek el a színdarab után – csak Hazatérnek.
Öröm, ha megosztod!
