Sok nőtől hallom, hogy a gyermek olyan közös kapocs, ami összetart, örökké, ami miatt mindig is köze lesz egy férfihoz, mert a gyermekek apja ő, és ő is marad. Szerintem ez nincs így. Szerintem a pici gyermek a Nő része, és ha a nő Társa, a Férfi változik, ha tehát a Férfi egy nőt befogad, akkor mindenestül fogadja őt be, tehát a gyermekekkel együtt, Tovább
Értek a többi ember, hatalmas, ez is az út tapasztalata. Hogy mennyire alig haladok magamban, tépelődhetek, akár napokon át, és mennyire gyorsít mindent akár csak fel óra azzal, aki „véletlen” szembe jött épp, még ha antipatikus is. Tovább
Nem akkor nincs értelme, ha a másik nem tudja, hogy mit akar tőled. Ellenkezőleg. Azt nem kell tudja, sőt, nem tudhatja. Itt és most még nem. Csak azt tudhatom, hogy erre, hogy együtt, hogy Vele, és megoldjuk, bármi is jön. Tehát épp, ha tudja, hogy mit akar tőled, ha Tőled akar, és Valamit akar, és nem Veled, és Bármit – na akkor nincs jövője. Tovább
A szerelem önzés. Volt már erről szó. Mert akarom. Mert rólam, az én álmaimról és reményeimről, tehát elvárásaimról szól. Az ÉN vágyaimról, az ÉN boldogságomról. Fontos ezt látni. Hogy a szerelem szélsőség, mint a gyűlölet, és függést okoz, mint az alkohol, vagy a dohányzás, mert az érzelmi szélsőség iránti igény jóllakatásához egyre erősebb ingernek kellenek. Tovább
Válságnak tűnik, pedig szintlépés. „Csak”. Ami persze, hogy kín és szenvedés, ha ugyanazt, ha ugyanúgy, ha ugyanazokkal akarom tovább játszani. A régi ideje elmúlt. A válság, a nehézség csak ezt jelzi. Hogy változás időszerű. Mintha egy nagy videójáték lenne, ez az egész. Tovább
