Sok nőtől hallom, hogy a gyermek olyan közös kapocs, ami összetart, örökké, ami miatt mindig is köze lesz egy férfihoz, mert a gyermekek apja ő, és ő is marad. Szerintem ez nincs így. Szerintem a pici gyermek a Nő része, és ha a nő Társa, a Férfi változik, ha tehát a Férfi egy nőt befogad, akkor mindenestül fogadja őt be, tehát a gyermekekkel együtt, mert a Nő meg a Férfi része, aki pedig egy Közösségben áll, és így tovább, tehát a gyermek, aki a Nő része automatikusan válik a Férfi részévél is. Nem lehet másképp, azaz lehet, de nem működik másképp. Az Egység, annak az ereje a legfontosabb, és ez nem engedi, hogy a Nőnek egyéb ügye legyen. Más férfival Közös. El kell tehát vágni. Igen, a tartásdíjat is, amint új Férfi érkezik. Onnantól ő az Apa. Lásd a Mongol című filmben, idevágó rész 1:35-nél. Másrészt. Persze. Hogy az Apa marad, és az Anya, a Nő változik, az is lehet, bár ritkább, amikor már nagyobb a gyermek, hogy a Férfival marad, és oda érkezik új Nő, aki innentől az Anya, pedig nem tőle születtek. Igen, tudom, hogy ez kemény, és azt is, hogy olyan erősnek tűnik a biológiai ok. De nem az. Nem szabad az maradjon. Az embernek felül kell tudnia emelkedni. A gyermek miatt is, a gyermeknek Apa és Anya kell. Egy. Aki jól van. Világos Példa. Rend. Felelősségünk ez, mert a zavaros viszonyok neki sem jók, még ha, igen, nehéz is az átállás. És persze, hogy dönt majd, amikor felnő. A szüleiről is. Majd. De kiskorában ebben nincs választása.
Öröm, ha megosztod!
