A kibillentség tevékenysége az ima, mai megfigyelésem ez, hogy amikor imádkozom, akkor bizonyos, hogy kibillentségben vagyok épp. Tehát rendjénvaló ebben az állapotban a kívül tételezett Atyához imádkozni, mégis, annak ellenére rendjénvaló – ezért a mégis –, hogy pár éve még egyes szám első személyre írtam a Mi Atyánkot át. Elejétől a végéig. Nagyon okosnak képzeltem magam közben akkoriban, hogy lám, az egész világ nem érti, hogy az Én Vagyok a helyes állás, tehát nézőpont, mely okból az ima sem lehet másképp. Csudákat. Az ima Lényege, hogy nem vagyok ott. Kiestem. Visszavágyom. Csakis akkor imádkozom.
: )
