Ómen, igen, a név. Mondogatjuk ezt, de mélyebb az igazság az ügyben. Ugyanis kötelez. A név valóságosan kötelez. Régi családokban alap ez, sőt, az újabb vagyon is kezdi tapasztalni, de most nem erre, tehát nem a felelősségre gondolok. Hanem, hogy köt. A név. Szó szerint. Pontosabban jelöl. Mint egy óra, olyan ez, vagy egy hőmérő. Nem azért ennyi az idő, mert az óra ennyit mutat, hanem ennyi az idő, az óra pedig mutatja. Ilyen a név. És nem csak keresztnevekre, és nem csak emberekre gondolok. Hanem projektekre is. Egészen elképesztően döbbenetes a Név ereje, valamint, hogy mennyire tudatlanok az emberek, én mennyire tudatlan voltam ebben is. Ugyanis pontosan azzá lesz, minden, ahogy elnevezik. Ami a Szülők, az Atya joga. Sőt. Basszus. Kötelessége. A teremtés addig nem zárul le, valójában meg sem történik, amíg nevet nem kap az alkotás. Az Ige Ereje, akkor jut a hullám nyugvópontra, hiszen Válasz, minden teremtmény, minden alkotás Válasz, tehát okozat, minden, és amikor a Világ, tehát az előtte érkezők ráismernek, néven nevezik, a Játék akkor indul, akkor érkezik véglegesen meg. Érdekes ez. Hogy képeknek mért adnak az emberek címet, soká nem értettem, sőt, zavart. Mert én akár mást is láthatok benne. De mégis szükségszerű. Ezért. Amint könyveknél is, és az én kis írásaimnak is van címe, hmm, és ráadásul általában a cím az utolsó. Szokott lenni egy munkacím, ami aztán gyakran megváltozik, anyáktól is hallom, mást terveztek, és aztán a gyermek megszületik, és érkezik hozzá egy név. A Név. És úgy hívják. Csudába is. Szívesség Közösség. Ugyanígy lett. Név. Kell. Kimondani. Megnevezni. És azzá lesz, akár tetszik nekem, akár nem. Minden azzá lesz. Hmm. Kemény. És bár kézenfekvő az átkeresztelés, mint lehetőség, persze, de lehet-e? Játékot, talán, nekem még Jancsi baba volt, a gyermekemnek már András maci, lehet, a keresztelés a megpillantás, a maga teljességében való meglátás pillanatának a Csodája. Neki András. Lehet. De amikor valaminek már van neve, már azon a néven ismerem meg, már él, sőt, élt, hogy akkor lehet-e. Érdekes kérdés. Keresztnevet nem változtatnak az emberek, a családnevek pedig azt fejezik pontosan ki, hogy hol állok. Ahova születek, kezdetben az, de aztán erről később Dönthetek is. Házasság például, döntés, ez is szép. A családnév jól mutatja a döntés minőségét. Hogy beleáll-e a nő. Szívvel, Lélekkel, Névvel, vagy őrzi önmagát, vélt függetlenségét. Nem egyszerű. Mely okból tehát a skizofrén, a nem tudta eldönteni, a kettősnevű eset is gyakori. Hmm. Foglalkozásokra is igaz. Funkció megnevezésére. Egy interjúhoz kérdeztek ma, hogy ki vagyok, mit írjanak oda, és igen, nem tudtam. Ami, e tény önmagában is tökéletesen kifejezi a helyzetemet. Hogy nem tudtam. Pedig Van. Funkció és Ügy, együtt bontakoznak, és, igen, a Név jelöli a születésük pillanatát. Várandós vagyok. Izgalmas ez, és úgy látom, hogy nem csak nekem, mert sokaknak az Új, a Mag, a Kipattanás, a Megújulás napjai ezek. Dejó. Gyönyörű, Fénylő neveket tehát mindénkinek! … : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!