Okkal az Apa, okkal az Anya. … és én Lázadhatok, persze, és meg is tagadhatom, és el is hagyhatom, és az ellenkezőjét is csinálhatom, szanaszét analizálhatom, és hihetem, hogy túlvagyok rajtuk, hogy leszámoltam a gyermekkorommal – de az mégis lehetetlen. … Rend van. … Senki nem véletlenül születik. Oda ahová. Sőt. A neveltetés sem véletlen. Hobbik sem. Barátok és ismerősök sem. Semmilyen gyermekkori vagy egyéb élmény sem. Az elvárások sem. A bukások sem. A csapások sem. … Hogy ez izgaságtalan? Nem. Épp nagyonis Igazság. Csak nem mindig értem. … és ez fantasztikus, amúgy … hogy nem is kell, sőt, minél kevésbé akarom érteni annál inkább teljesítem be, tudom beteljesíteni … a Rendeltetésem … egészen lenyűgöző ez … egy neveltetés sem véletlen, de direktben, tehát amíg az elvárásoknak próbálok megfelelni, amíg konkrét céljaim vannak, addig mégsem megvalósítható … csodálatos ez … míg meg akarok felelni, addig semmi esélyem erre – és magától történik, leszek azzá akivé Dolgom Lenni, amint feladom, pontosan azzal arányban … a Hős Útja … a Szenvedés Kegyelme … elengedni … egészen elképesztő kitérők, próbák, kudarcok, bukások, feladás, megadás, a totál semmin át, alul ki, míg végül talán lovon, talán karddal, de egy száll gatyában érkezik a királylányhoz … és MÉGIS Királlyá lesz … mert már szabad … a Szolgálatra Szabad, Elköteleződni Szabad, magát Ténylegesen Megadni Szabad – a Valódi Szabadság a Szogálat, Funkcióm szerint, a Helyemen … és így, ebbe beleállva Királlyá lesz – vagy Királynővé, amint megadta magát … végül … épp mint az Apja várta, csak egészen máshol, egészen másképp, egészen más Birodalom Ura … vicces ez … éveket írtam arról, hogy nem kell megfelelni … és így is van … de a vége, mégis, hogy pontosan megfelelünk, a Rendetetésünknek, mind … amit a szülők gyakran jól láttak, előre Láttak … amint nem akarunk többé … Elég Vagy.
Öröm, ha megosztod!
