Lehetetlen gondolaton merengek tegnap óta, hogy elképzelhető-e, hogy Jézus nem ismerte eléggé az emberi természetet, értve ez alatt, hogy kész parancs formájában nem tudjuk a tanításait követni, hanem először meg kell bizonyosodjunk arról, hogy nekünk valóban ez a jó, oly módon, hogy az ellenkezőjét is megpróbáljuk. Aztán arra jutottam, hogy nem valószínű, és egyébként is: mindegy, mivel neki ragyogó napként kellett esendő lelkünk sötétségébe világítani, amihez a fényt tisztán, bármilyen árnyék megengedése nélkül volt fontos elhozza, ami a tökéletes élet és tökéletes tanítás formájában valósult meg, mert “kevesebbre” ő nem képes. Mi viszont igen. Sőt. Mi a tökéletesre nem vagyunk képesek, és így bizonyosan erőszakolja meg magát, aki betű szerint próbálja Jézus tanítását és példáját és meghívását követni – Lovag és Hölgy korszak –, az ember erre fokozatosan, és akkor sem teljes mértékben alkalmas, mert az ember fogalmilag tökéletlen, és marad is az. Szeressétek tehát egymást! Igen. És engedjétek meg magatoknak és egymásnak is, hogy ez maradéktalanul nem fog menni… a tökéletes tanítás után az esendőség forradalma is el kell immár érkezzék.
*
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,9–17
Öröm, ha megosztod!
