Egészen elképesztően lenyűgözően megrázó, hogy a boldogság, amit olyan nagyon szeretnénk, oly soká keresünk valóban folyamatosan az orrunk előtt van, ténylegesen egy lépésben elérhető… ha csak dönteni merünk. Nehézség ebben egyrészt a döntés maga, hogy akarattal nem lehet meghozni, hanem az idővel és tapasztalattal érik az emberben be, mikor már eléggé szenved, hogy választani merje. Másrészt ritka az érthető segítség, a régi szöveg szinte érthetetlenül kódolt. Jézus igája legelsősorban nem szerzetesi vagy apáca sorsot jelent, hanem a teremetett világ szépítése, gadagítása, ápolása – a jópásztor lét, tehát a Rend elfogadása, a közösség gazdagítása, egymás támasztása a feladat. Férfinak csapat, nőnek férfi, és hogy maga erről keveset beszélt talán annak tudható leginkább be, hogy a felszínen ez az ő korában nagyjából így volt. Hanem Istent nem értették, nem ismerték akkoriban az emberek. És ezért így beszél. Az Atyáról, sokat, hogy a mindennapok tapasztalataiban az ember az értéket meglássa – csakhogy nagyot fordult a világ azóta. Mert kibontakoztattuk magunk, fejünkből és vágyainkból kiindulva, mára gyakorlatilag gátlások nélkül élheti mindenki, ami épp eszébe jut. Így kellett legyen. Jézus szavaira az ember az Atyát nem értette meg, tehát teljesen ki kellett magát a teremtésből tépje, meg kellett Istent öljük, Nietzsche szavaival, hogy a végtelen semmi közepén immár valóban vágyódni kezdjünk felé, Jézus tanításai ehhez nem voltak elég, hanem a természeti ember dele a kapitalista ember alkonyába fordult, ami után az individuum éjszakája kezdődött napjainkban meg. Ez van. Ez van, és jól van így – viszont ez azt is jelenti, hogy új üzenet kell, ami persze, hogy nem új, sosincs új üzenet végül, hanem a régi üzenet újracsomagolása van, és ez a MI dolgunk. A Tied is tehát. Saját élményeket KELL merjünk megosztani, ami a kortárs szenvedőknek, és az utánunk jövő lelkesedésnek segít – lenyűgöző, hogy már generációk között, a mi életünkben is látszik a különbség. Te hol veszel részt? Jézus szavaival: melyik az igád, tapasztaltad már vagy még vonakodsz, és ha tapasztaltad, akkor mikor kezded a boldogság hangjait zengeni, hiszen katarzis akkor biztosan a Tiéd. Az ember lelkendez vagy nem lelkes. Ha tehát a lelkendezés még nem tör a szívedből fel, akkor mélyebbre hajolni, kevésbé fészkelődni, az igát nyugodtabban viselni kell. Megadáson múlik. A boldogság annál nagyobb minél jobban meg tudod magad adni. Az igádnak. Nyugalom vár. Nyugalom, és gyönyörködtető szolgálat.
*
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Öröm, ha megosztod!
