A világ Törvénye a kiegyenlítés – az emberi kapcsolatok Rendje, hogy a tanítvány is Ad … mindig … így vagy úgy, de „fizet”, csak akkor tanulhatok, csakis azzal arányban … akiről tehát gondoskodom, Mesterem, valamilyen tekintetben, nagyobb nálam – aki pedig rólam gondoskodik, aki nekem Ad, Tanítvány … helyes tehát hallgatnom arra, akiről gondoskodom, bármilyen paradoxnak is tűnik – és helyes, ha gondoskodom arról, akire hallgatok … tudom, hogy fura, de így Van … a Nő Mestere a Gyermek, a Férfié a Nő … akinek gondját viselem, akiért anyagi téren felelősséget vállalok, Tanít, Szolgál, Alkot … engem … a beosztottak Mestere a Vezető, a Férfi … ugyanígy … a Mester, aki jobban Tud – nem többet, hanem jobban … ugyanis NEM tud, mármint kevésbé hiszi, hogy Tud, kevésbé okoskodik … hanem a Rendben áll benne, jobban, szellemi, lelki téren, a megadás nagyobb benne, ennek eredménye az Erő, a Nyugalom, a Derű, ami a Mesterek, tehát, igen, a Gyermekek sajátja, a Spontaneitás … s lám, a Tarot Bolondja, akik a Mennyek Országába „bebocsátást nyernek”, a Gyermekek, „engedjétek hozzám”, „boldogak a lélekben szegények”, „öröklik a Földet” … így Van … MIND a Gyermekek, sőt, az Egy Gyermek felé tartunk … de ehhez hallgatni KELL a Mesterekre … és, igen, gondoskodni róluk … amint tudjuk is ezt, pontosan, tudat alatt, érezzük, innen a gondoskodás iránti késztetés, innen a vonzalom, ami gyakran irracionális … és így eshet meg, hogy időnként a nemi szerepek is megfordulnak …

A nemi szerepek felcserélődése a Mester-Tanítvány viszony változását fejezi ki.

… és ideiglenes … mármint nem szükségeszerűen az, de ha tartós marad, akkor többé nem Férfi-Nő a kapcsolat, hanemMester-Tanívány viszony … az esetek többségében azonban visszavált … a Nő anyagi felelősséget ideiglenesen vállal a Férfiért, amikor az megérkezik, a legkeményebb Próbák idején, mialatt az a Báb, a Pokol, tehát a saját Lelke mélységeiben bolyong, mielőtt FELszínre tör, és újra tudatállapotot vált … a fenti tétel ilyenkor is Igaz … akiről gondoskodom, Mester, átmenetileg a Férfi mélyül Önmagában, Bölcsességben, Nővé, sőt Gyermekké lesz, ami a középső korszak sajátossága … ilyenkor tehát szabad, sőt KELL a férfiről gondoskodni, a nő, mint Harcos vagy Boszorkány maga is tapasztal, a Férfit él meg, de ez csak átmeneti időszak, mindkettőnek … ami a Megadásig tart … a Férfi a Nőért, vagy frusztrációból – a Nő a Férfit követve, vagy fáradtság okán … mindEgy … a Hogyanban a magát megadó Nő nagyobb, mint a Férfi e téren valaha lehet, az tehát immár el is engedheti a Hogyant, amint a Nő is megérkezik, innentől a Férfi már CSAK az Iránnyal törődik, vissza, a Világba, ahol Dolga VAN, Harca, MÉG nem lehet Gyermek, hanem előbb Harcos és Király, akinek Társa az Erő és Bölcsesség csatornája, a Nő … na EZ a Férfi-Nő Egység … a szerepek ideiglenes átváltása a szintugrás előtti állapot, és aztán mindketten visszaváltunk, szinte Egyidőben, és így Születik a Király és a Királynő … Helyreállnak a viszonyok … amint a szülőkkel is, ugyanez Igaz … áldozhatom magam nekik, gondoskodhatok, de csakis a Személyes Utam rovására, a Tanítvány MINDIG fizet, és az Ár mindig totális, mert az én magam … Vagyok.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!