Gyakori kép, hogy Nap és Hold volnánk, de nem ez az Igaz. Egyáltalán. Mármint soká igen, míg külön próbálkozunk, egymás mellett, de mégis külön, pár-kapcsolat, királyfi és királylány, vándor és amazon, múzsa és nőcsábász önközpontú játszadozása, igen, Nap és Hold, de aztán ez elmúlik. Elmúlik, mert belehalunk. Két okból. Egyrészt mert a távolság soha át nem hidalható, örökké maradunk külön, várakozás, szabadság, magány, egy idő után tarthatatlan, másrészt, mert a Holdnak fény, a Napnak anyag KELL. Muszáj. Függjük. Tehát kísért. Tehát bukunk. Míg vegül belehalunk és akkor átvált. Az egész. A megértés is. A hiány, a kín, a szenvedés tapasztalása által értjük az esszenciálisat meg: hogy
NEM Nap és Hold vagyunk.
Tévedés. Hanem transzformáció, alkotás, áradás, megvalósítás ÉS anyag, erő, szubsztancia, hit, bizonyosság. Vagyunk. XY és XX a lényegünket pontosan összefoglalja, ahol az X az anyag, az Y az anyag hasznosítva meghaladása: a Tovább, a Legyen, az Irány. Így Egység Férfi és Nő, csakis így lehet. Aminek Fény és Hő, tehát szellem és szeretet „csak” eredménye, annak eredménye, hogy/ha helyünkre egyel beljebb lépve – tehát az önálló, a különálló, a várakozó, a kishitű keringést feladva – beállunk. Ez Van. A Nő anyag, a Férfi transzformátor. NEM Nap és Hold vagyunk tehát, hanem csak Nap. Vagyunk. EGYÜTT vagyunk Nap – Nap csakis Együtt lehetünk. A Hold pedig Föld nevű gyermekünk játszótársa.
Öröm, ha megosztod!
