Őskonzervatív neveltetést kaptam, klasszikus családmodell, ha lehet még klasszikusabb, és mégis … megcsaltam … “akit szerettem” – folytatódhatna a mondat, de nem lenne igaz … az Igaz, hogy megcsaltam, mert nem szerettem … sőt, nem őt nem szerettem, hanem nem voltam szeretetre képes, EZÉRT csaltam meg, mert legelsősorban az Életet, azon belül magamat nem szerettem, tehát szeretet nem volt bennem, mert nem mertem szeretni, így, értelemszerűen, őt sem szerettem … pedig azt hittem, de nem … csak büszke voltam rá, mint egy birtoktárgyra, ami – igen, nem is aki, hanem ami – az enyém … és ezért csaltam meg, mert párhuzamosan mást is birtokolni akartam, sőt, akkoriban mindenkit birtokolni szerettem volna, ha tehettem volna.
)

Fontos és értékes tapasztalat ez, visszatekintve … és rendben lévő, bármilyen furcsán is hangik … a hisztis királyfi útjának része, hogy birtokolni akar, és tulajdonképpen teljesen mellékes, hogy megteszi-e és félrelép, vagy nem – a lényeg, hogy magányos és elveszett, mert BENNE nem áll Nő, mert MAGÁT meg nem nyitotta, mert ő NEM MER szeretni, tehát kívül, fizikai kapcsolódásban próbál kompenzálni, ami értelemszerűen lehetetlen, de ebbe előbb bele kell szépen halni, mint minden másba is, hogy a Férfi felfedezze hogy az egyetlen VALÓDI kapcsolódás nem az, ha én a Nő testébe hatolok, hanem, ha ÉN ENGEDEM a Lelkembe be, magam megnyitva, ami a Szeretet, mert csakis így, ez által enyhül a kín és a bennem tátongó ŰR – születik Férfi-Nő Egység.

(Ez az írás a Serpa Portálon született – várunk oda, mondd a történeted!)

: )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!