Lenyűgözően legnehezebb számomra egy ideje a növekedés. Hagyni. Évek óta tudom, évtizede már, hogy a világ rendje egyszerűen csak, hogy ami él növekszik. Szükségszerűen. És ami nem él, az pusztul. Legyen élőlény, vagy kapcsolat, vagy szervezet, vagy közösség, vagy bármi: ami él növekszik, az erőltetés pedig pusztítást, tehát haldoklást, és nem gyorsabb növekedést eredményez. Nagyon kemény ez. Hogy az igazi és egészséges növekedés SOHA nem izzadságos, lásd a rét virágait, lassú, ciklikus, és micsoda csodás öltözéket eredményez… Ne siess, ne siettess! Tehát. Legyen az élőlény, vagy ügy, vagy szervezet, vagy család, résztvenni elég, erővel, de erőltetés nélkül, szeretettel és jókedvvel: csak csináld!
… a Család vasárnapja van.
Annyira kevesen értik, hogy nem lehet cél. A család. A gyermek. Csakis gyümölcs lehet, az egészséges, tehát igaz szeretet gyümölcse az egészséges gyermek, szükségszerűen, és pontosan úgy, hogy lassan járva beérik. Bizonyosan. Hmm. Lehangoló, hogy mennyire sokan hoznak „tudatos” döntést ebben a témában, lenyűgöző arrogancia, hogy hányan erőltetik, ahelyett, hogy magukon, a világban elfoglalt helyükön, a kapcsolataikon, a szeretetükön dolgoznának – persze, hogy nem / nem úgy jön – és másrészt, hogy hányan halogatják a saját kényelmüket priorizálva… A gyerekvállalás legnagyobb ellensége a kényelem, tehát önzés, a saját szabad élet és mozgástér istenítése, tehát az egyén közösség elé helyezése, döbbenetes, hogy mennyien hoznak „tudatos” döntést, hogy nem fér bele a harmadik, vagy második, vagy akár egy gyermek sem, mert az életszínvonalat veszélyeztetné, és az életszínvonal fontosabb. Tehát az én. Az önzés. Az önimádat. Más néven ez: bizalomhiány, avagy istentelenség. Hogy nem tud, nem mer, nincs miben/kiben bízzon, mert egyedül tapasztalja magát. Népbetegség napjainkban, amiből gyógyulást csakis a bátor és őszinte kiállás, tehát kockázatvállalás eredményez, mert csakis így derül ki, hogy nem, mégsem vagy egyedül, amint az ajtód egy nap kinyitod, bármilyen kényelmes is volt benn hisztizni – „nekem senki nem segít”, „mindent egyedül kell megoldjak”, „szörnyű sérelmek értek” – nem igaz, sőt nagyon is sokan vagyunk valójában, amint ki mersz a saját kis falaid, törvényeid és sérelmeid szűkülő, zárt, sötétedő világából végre jönni. A fényre, ami a Nagyobb, Forrás és Középpont, Az Akarat, ÉS ami Közösség is, persze hogy az, hiszen leglényege a kapcsolat, tehát aki Az Utat így megtalálja az szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz, a többi útonjáróhoz is, ami a magány és kilátástalanság egyetlen lehetséges megoldása, a Helyedet így elfoglalni, mégpedig nem az igényeiddel, hogy milyen nagy szükséged van, hogy milyen nyomorult sorod volt, hogy most végre mentsenek meg, nem, az még a fulladás előtti hiszti, további jó zuhanást!, abban segíteni Neked senki nem tud, csakis a becsapódás, hogy egy nap Neked magadnak eleged lesz és változtatsz, tehát felelősséget vállalsz végre, erődet és értékeidet megosztva, Lekesedésed mentén, tehetségeid szerint Adva végre Kapcsolódni kezdesz, örömmel, lelkesen, szívből, kereteket is elfogadva – no AKKOR látunk szívesen! Azzal és akkor, mert
közösséghez kapcsolódni csakis Adva lehet.
Hogy a gyerekvállalás ettől még „nagy teher”? Igen és nem. A magát nem ismerő, helyét kereső, szolgálatát el nem foglaló, méltó árát meg nem kérő önbizalom-, tehát bizalomhiányos, egyedül álló embereknek valóban nehéz akár egyetlen gyermeket is felnevelni, de Az Út aztán változást hoz. Lassan járj, tovább érsz, és minél messzebb, annál több gyermek fér kényelmesen bele, mert annál több van, tehát annál többet tudsz megosztani, nem csak szeretetben, de anyagi téren is. Nagyon fontos ez. Hogy NEM két külön téma az életben való hely és a gyermekvállalás, hanem egy és ugyanaz, mint fa és gyümölcs, ahol utóbbiról az előbbi bizonyosan ismerszik. Lassan járj, tovább érsz! Hmm. Kevés dolgot, de jól (lásd dal és videó), és sokkal-sokkal messzebb. Érsz. Család terén is. Az ember bármire képes. Fogalmilag. Bármire, amit mer Hinni.
–
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22
Öröm, ha megosztod!
