Hogy hogy értendő, hogy férfi és nő ketten egy test lesznek? Nagyon egyszerű. Szó szerint… Másrészt két feltétel azért van. A férfi el KELL hagyja atyját és anyját, bármilyen kemény is, otthonról ki kell szakadnia, saját úton, saját lábon, önállóan járni – és másrészt a nő nem lehet parázna. Hogy az mi? Hmm. Parázna az, aki máshonnan is töltődik, mint a férje. Szex, igen, de szerintem nem feltétlen csak, hanem általában figyelemvadászat, ami kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig provokáció. A provokatív nő tulajdonképpen parázna – a provokáció a paráznaság egy formája. Érdekesség, hogy a kettő nyilvánvalóan összefügg, a nő akkor nyitott (sőt szorul) mások figyelmére, tehát parázna, ha a férfi nem eléggé Férfi. Nehézsége ennek, hogy az út első felében a nők gyakran nem férfit, hanem biztonságot választanak, ahol a férfi kevés, és az is marad, a biztonság nem pótolja. Tehát a nők jelentős része szükségszerűen parázna. Bizonyos mértékig. Kivéve, aki valóban lenyűgözötten választott, az embert látva, olyan férfit, aki az úton elindult. Ami magyarul legalább vándort jelent. Mert a vándor szakadt a mintákból, tehát a családból ki, hagyta el apját és anyját, és a királyfi pedig nem, ő még benne van. Általában. Ami nem jelenti, hogy a vándor ne térhetne vissza, ezt gyakran meg is teszi. Mely esetekben a nő szükségszerűen parázna, a körülmények által van paráznaságra kényszerítve, akár egy korszak erejéig, mert férfi-hiánya van, amit másképp pótolni nem tud. Nem bélyeg ez és ítélet sem, csak tény. A parázna nő alkalmatlan a kapcsolatra. Mert Téged nem lát, mert magán kívül nem tud épp mást látni, mert megbántották, mert Te kevés vagy neki. Elbocsáthatod. Igen. Vagy továbblépve felnőhetsz hozzá, sőt (a segítségével) túlnőhetsz rajta, ami feltétlen szükséges, hogy magadba integrálni tudd. Mert másképp nem tudtok egy test lenni. Csak közös akarat által. Amire fordított kísérlet, mikor a parázna nő (amazon) a bizonytalan, de jó ember férfit (vándor) fogadja magába, és bár ez is működik egy darabig, de a szerepek feladása, azok cseréje az ára – amit kevesen bírnak soká. Hogy érted és hallod, de Te a kivétel vagy, aki alkalmatlan a házasságra, és önként lemond róla? Ugyan… biztos? Szerintem biztos, hogy nem.
*
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12